Már nem eső hull, csak a fákról szemerkél a mába felébresztő víz.
Ez ajándék pár csók, de lopd el,
Hisz' tolvajként Te csak így érzed át az ízt.
A rádió, ha a közös dalunkat játssza, már másról szól,
Pedig ma is rólunk mesél...
Fénylő, karcsú hidakról a Dunán,
Fákkal virágzó alkonyokról Budán,
És első óráinkkal a kézben, próbál még párat verni a szív.
A legszebb idők végén járunk.
Tisztelet, egész jól kiégettél.
Én tovább is hagynám, ha látnám,
Hogy cserébe Te meg érezni kezdenél.
Ha a rádió, a közös dalunkat játsza, már máshoz szól,
Pedig ma is hozzánk beszél...
Fénylő, karcsú hidakról a Dunán,
Fákkal virágzó alkonyokról Budán,
És első óráinkkal a kézben, próbál még párat verni a szív
Ez ajándék pár csók, de lopd el,
Hisz' tolvajként Te csak így érzed át az ízt.
A rádió, ha a közös dalunkat játssza, már másról szól,
Pedig ma is rólunk mesél...
Fénylő, karcsú hidakról a Dunán,
Fákkal virágzó alkonyokról Budán,
És első óráinkkal a kézben, próbál még párat verni a szív.
A legszebb idők végén járunk.
Tisztelet, egész jól kiégettél.
Én tovább is hagynám, ha látnám,
Hogy cserébe Te meg érezni kezdenél.
Ha a rádió, a közös dalunkat játsza, már máshoz szól,
Pedig ma is hozzánk beszél...
Fénylő, karcsú hidakról a Dunán,
Fákkal virágzó alkonyokról Budán,
És első óráinkkal a kézben, próbál még párat verni a szív