Annyira megszerettelek, hogy egyre többet iszok,
Egy képért rólad bárkinek bármint megadok
Szobám falán laksz, annyit meséltem már neked,
Én csak veled te meg velem lehetsz,
Másképp nem lehet.
A farkas a kölykeit nem félti úgy,
Ahogy én téged, s ha megismersz majd,
Te is imádj ugyanúgy!
Még mindig rajtad ébredek,
Szorítom összegyűrt képedet,
Én mindig hűséges maradok,
Ne félj, normális vagyok.
Már annyira gyűlöllek, hogy egyre többet iszok,
Ott álltam előtted, s te nem tudtad ki vagyok.
Egyetlen egy esélyt adhatok még neked,
Mert én csak veled, te meg velem lehetsz,
Másképp nem lehet.
A farkas a kölykeit...
Még mindig rajtad ébredek...
Egy képért rólad bárkinek bármint megadok
Szobám falán laksz, annyit meséltem már neked,
Én csak veled te meg velem lehetsz,
Másképp nem lehet.
A farkas a kölykeit nem félti úgy,
Ahogy én téged, s ha megismersz majd,
Te is imádj ugyanúgy!
Még mindig rajtad ébredek,
Szorítom összegyűrt képedet,
Én mindig hűséges maradok,
Ne félj, normális vagyok.
Már annyira gyűlöllek, hogy egyre többet iszok,
Ott álltam előtted, s te nem tudtad ki vagyok.
Egyetlen egy esélyt adhatok még neked,
Mert én csak veled, te meg velem lehetsz,
Másképp nem lehet.
A farkas a kölykeit...
Még mindig rajtad ébredek...