Nekem úgy tűnik,
Egyszer a szél megkavart mindent.
Ezért létezünk is
Olyan rendezetlenül.
Egyszer belöktek minket egy ajtón,
S majd kilöknek,
De mi tűrünk mindent
Olyan rendületlenül.
És csak egy pár kíváncsi
Lépett néha félre,
Amilyen te voltál, s amilyen
Egyszer voltam én.
De azt is úgy tettük, hogy
Senki nem vett észre,
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem,
A szeretet ünnepén.
Maradtak hétköznappá
Szürkült színes álmok,
Maradtunk valósággá
Törpült óriások.
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet,
Miért zavarnánk pont mi meg
Ezt a legszentebb ünnepet?
Legyen ünnep az égben
És ünnep a Földön,
Már engem rég nem érdekel,
Pedig égnek a gyertyák
S a könnyem kicsordul,
Miért - miért nem lehetsz most közel?
Lehet ünnep az égben
És ünnep a Földön,
De te messze vagy, nem érlek el.
Pedig égnek a gyertyák,
S a könnyem kicsordul
Ha nem lehetsz -
Miért nem lehetsz most közel?
A dolgok úgy szakadnak félbe,
Mint az élet.
Lehetett nagyszerű,
De még sincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy
Csak a lelkem lásson téged,
Nem szabad együtt lennünk,
Mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam
És beállsz te is a sorba,
Hogy ki melletted áll,
Annak fogd kezét.
Ha a képek előtted
Lassan összefolynak,
Nem kell felelned senkinek
A véletlen könnyekért.
Hiszen erre vártunk
S ma újra összegyűltünk,
Hogy egy évben egyszer
Boldogok legyünk.
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet,
Miért zavarnánk pont mi meg
Ezt a legszentebb ünnepet?
Legyen ünnep az égben
És ünnep a Földön,
Már engem rég nem érdekel,
Pedig égnek a gyertyák
S a könnyem kicsordul,
Miért - miért nem lehetsz most közel?
Lehet ünnep az égben
És ünnep a Földön,
De te messze vagy, nem érlek el.
Ahogy égnek a fények,
Én is elégek,
Ha nem lehetsz -
Miért nem lehetsz most közel?
Egyszer a szél megkavart mindent.
Ezért létezünk is
Olyan rendezetlenül.
Egyszer belöktek minket egy ajtón,
S majd kilöknek,
De mi tűrünk mindent
Olyan rendületlenül.
És csak egy pár kíváncsi
Lépett néha félre,
Amilyen te voltál, s amilyen
Egyszer voltam én.
De azt is úgy tettük, hogy
Senki nem vett észre,
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem,
A szeretet ünnepén.
Maradtak hétköznappá
Szürkült színes álmok,
Maradtunk valósággá
Törpült óriások.
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet,
Miért zavarnánk pont mi meg
Ezt a legszentebb ünnepet?
Legyen ünnep az égben
És ünnep a Földön,
Már engem rég nem érdekel,
Pedig égnek a gyertyák
S a könnyem kicsordul,
Miért - miért nem lehetsz most közel?
Lehet ünnep az égben
És ünnep a Földön,
De te messze vagy, nem érlek el.
Pedig égnek a gyertyák,
S a könnyem kicsordul
Ha nem lehetsz -
Miért nem lehetsz most közel?
A dolgok úgy szakadnak félbe,
Mint az élet.
Lehetett nagyszerű,
De még sincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy
Csak a lelkem lásson téged,
Nem szabad együtt lennünk,
Mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam
És beállsz te is a sorba,
Hogy ki melletted áll,
Annak fogd kezét.
Ha a képek előtted
Lassan összefolynak,
Nem kell felelned senkinek
A véletlen könnyekért.
Hiszen erre vártunk
S ma újra összegyűltünk,
Hogy egy évben egyszer
Boldogok legyünk.
Itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet,
Miért zavarnánk pont mi meg
Ezt a legszentebb ünnepet?
Legyen ünnep az égben
És ünnep a Földön,
Már engem rég nem érdekel,
Pedig égnek a gyertyák
S a könnyem kicsordul,
Miért - miért nem lehetsz most közel?
Lehet ünnep az égben
És ünnep a Földön,
De te messze vagy, nem érlek el.
Ahogy égnek a fények,
Én is elégek,
Ha nem lehetsz -
Miért nem lehetsz most közel?