[Fankadeli]
Úgy érzem, kár volna szólni. A csend úgy is elnyel
mindent, mit súgok a füledbe reggel
az ágyban. Ha párban voltam, eltoltam.
Egy csepp vér a szívből és minden felrobban.
De az én fajtám olyan, ha ellökik, felkel.
Nekem a rap kell, éreztem ezerszer,
ha előtted álltam vagy képedet néztem.
Fülesem rajtam, utcán ritmusra léptem.
Igen, én is betéptem. Locsoltam a wiskey-t.
Kerestem a balhét. De mindent kitisztít,
mikor elnyel a homály és bezár a szobád.
Semmi sem számít, csak a család és egy barát.
Pár karát elásva kertecskéd végében.
Költészet aszfalton pár suhanc képében.
Én még érzem. Én még emlékszem arra,
mikor nem minden nő volt a szemünkben szajha.
De rajta Magyarország, 2006-ban.
Betonházak árnyéka megroppan alattam.
Urbánus himnusz, min bőg minden gengszter.
Sírnék, mert rájöttem, mily gyarló az ember.
Refrén: x2
[Bogi]
Igen a kiskörút, igen a negyedik,
kevesen ismerik, de azok szeretik.
Igen ezt most neked, csakis neked szól,
költészet, az aszfaltról!
[Fankadeli]
Ráncaim mélyén, akár a lemezen a barázdák,
mindent, mi történt örökre magukba zárták.
Rámégett szerepem. Skizofrén öltönyöm
a szabadság kulcsa, mely mégis a börtönöm.
Farmerem szára, akár újkori sarkantyú.
Erdőket vágtam ki, mégsem gyullad a kandalló.
"Minden csak nagyban jó." - alapvető jelző már.
Minek sikálnám lelkemet, hogy ha mindennap a fertő vár?
Alattam lóerők, felettem törvények.
Tetováld nevem nyugodtam őrangyalod öklére.
Kezeim kössék le, ha ráeszmélnék magamra!
Egy sorom sem több annál, mint külvárosi halandzsa.
Refrén x2
[Fankadeli]
Vénámból tör elő deja vu múzsája.
Csak az lesz boldog, ki földet hány múltjára.
Ha egyszer úgy várna engem is egy csillogó
szemeivel bíztató, életemnek ízt adó.
Szoknyája fényével repítene fényévvel.
Egy másik galaxis újabb reményével.
Fordítom pallosom. Pengéjén Nap fénye
végszóként csillan fel. Istenek elméje.
Balaton tükrében szél keze kapja vel.
Hirtelen ítélet számat soha nem hagyja el.
Utolsó imámban csak érted kérem Őt,
hogy engem megtalálj. Mindíg kapj még erőt.
Jó pár kétkedőt láttam én izzadni.
Kínok közt remegve messzire hajítani,
az álmok naplóját vetve a tűzre.
Zsoldosok seregén a kokárdát kitűzve.
Refrén x2
[Szabó Balázs]
Hol vagy keleti szél,
űzd el a farkast!
Megeszi a testem,
megeszi a szarvast.
Hold anya ébredj,
véres a harmat.
Nem issza a föld,
nem eszi az aszfalt.
Hol vagy keleti szél,
űzd el a farkast!
Megeszi a testem,
megeszi a szarvast.
Hold anya ébredj,
véres a harmat.
Nem issza a föld,
nem eszi az aszfalt.
Refrén x2
Úgy érzem, kár volna szólni. A csend úgy is elnyel
mindent, mit súgok a füledbe reggel
az ágyban. Ha párban voltam, eltoltam.
Egy csepp vér a szívből és minden felrobban.
De az én fajtám olyan, ha ellökik, felkel.
Nekem a rap kell, éreztem ezerszer,
ha előtted álltam vagy képedet néztem.
Fülesem rajtam, utcán ritmusra léptem.
Igen, én is betéptem. Locsoltam a wiskey-t.
Kerestem a balhét. De mindent kitisztít,
mikor elnyel a homály és bezár a szobád.
Semmi sem számít, csak a család és egy barát.
Pár karát elásva kertecskéd végében.
Költészet aszfalton pár suhanc képében.
Én még érzem. Én még emlékszem arra,
mikor nem minden nő volt a szemünkben szajha.
De rajta Magyarország, 2006-ban.
Betonházak árnyéka megroppan alattam.
Urbánus himnusz, min bőg minden gengszter.
Sírnék, mert rájöttem, mily gyarló az ember.
Refrén: x2
[Bogi]
Igen a kiskörút, igen a negyedik,
kevesen ismerik, de azok szeretik.
Igen ezt most neked, csakis neked szól,
költészet, az aszfaltról!
[Fankadeli]
Ráncaim mélyén, akár a lemezen a barázdák,
mindent, mi történt örökre magukba zárták.
Rámégett szerepem. Skizofrén öltönyöm
a szabadság kulcsa, mely mégis a börtönöm.
Farmerem szára, akár újkori sarkantyú.
Erdőket vágtam ki, mégsem gyullad a kandalló.
"Minden csak nagyban jó." - alapvető jelző már.
Minek sikálnám lelkemet, hogy ha mindennap a fertő vár?
Alattam lóerők, felettem törvények.
Tetováld nevem nyugodtam őrangyalod öklére.
Kezeim kössék le, ha ráeszmélnék magamra!
Egy sorom sem több annál, mint külvárosi halandzsa.
Refrén x2
[Fankadeli]
Vénámból tör elő deja vu múzsája.
Csak az lesz boldog, ki földet hány múltjára.
Ha egyszer úgy várna engem is egy csillogó
szemeivel bíztató, életemnek ízt adó.
Szoknyája fényével repítene fényévvel.
Egy másik galaxis újabb reményével.
Fordítom pallosom. Pengéjén Nap fénye
végszóként csillan fel. Istenek elméje.
Balaton tükrében szél keze kapja vel.
Hirtelen ítélet számat soha nem hagyja el.
Utolsó imámban csak érted kérem Őt,
hogy engem megtalálj. Mindíg kapj még erőt.
Jó pár kétkedőt láttam én izzadni.
Kínok közt remegve messzire hajítani,
az álmok naplóját vetve a tűzre.
Zsoldosok seregén a kokárdát kitűzve.
Refrén x2
[Szabó Balázs]
Hol vagy keleti szél,
űzd el a farkast!
Megeszi a testem,
megeszi a szarvast.
Hold anya ébredj,
véres a harmat.
Nem issza a föld,
nem eszi az aszfalt.
Hol vagy keleti szél,
űzd el a farkast!
Megeszi a testem,
megeszi a szarvast.
Hold anya ébredj,
véres a harmat.
Nem issza a föld,
nem eszi az aszfalt.
Refrén x2