De ha egyszer legény lennék, jaj de szépen felöltöznék,
kiállnék a kapuba, s lesném a leányokat.
Melyik ölel meg engem, melyik ölel meg engem, melyik ölel meg engem?
Ha még egyszer legény lennék, jaj de szépen felöltöznék,
úgy mennék a bálba, babám mulatságába.
Ott maradnék éjszakára, ott maradnék éjszakára, ott maradnék éjszakára.
A vicc az vicc, de mikor komolyan vérzik a szívem, megint pont olyan,
miről megfogadtam már kismilliószor, hogy nem jó ha lelkemen arcképed trónol,
én felejtenék, de reggel újra, bár nem is szólsz, dehát ugranék a kútba,
és akár óvatosan, akár vakmerőn, csak lépkednék feléd a háztetőn,
te vagy a virágom, fekete tulipán, de mivel élni kell, csobbanok pár kupicán,
nem tudom hányszor, nem tudom miért, de átkozom magam, hogy nem lettem csibész.
Átkozom magam, hogy bennem a bizalom, ki barátom lett, nem pedig szimatom.
Bár az illat elszáll, de a nyoma még, annyira forró, hogy beleolvadnék.
De ha egyszer legény lennék, jaj de szépen felöltöznék,
kiállnék a kapuba, s lesném a leányokat.
Melyik ölel meg engem, melyik ölel meg engem, melyik ölel meg engem?
Ha még egyszer legény lennék, jaj de szépen felöltöznék,
úgy mennék a bálba, babám mulatságába.
Ott maradnék éjszakára, ott maradnék éjszakára, ott maradnék éjszakára.
Ilyen volt már sokszor, és lesz is még, és bár úgy érzem ellened nem vívnék,
aztán fordul a nap, újra ferdül a vágy, messze az udvar és feltör az ágy,
a macskám sem érti, ki a gazdája, lépek én is, és ő is lép hangyára.
Ahogyan rajtunk tapos át a kéj, nem érdekel mit, csak azt hogy mér?
A tököm az tele van, üres fejemben, nem is emlékszem, mit láttam a nejemben,
Ez apró dráma, nem sírok én se, kínozz kanállal, ne irgalmazz késsel.
Ez amit érzek, ez ami dereng még, de a ruhád most már jó lenne ha levennéd.
Most utolsó csókom ma érzi a szád, holnaptól a szívem kérlek ne piszkáld.
Éjszakára, nem sokára, csak vasárnap délutánra, gyere na gyere na, vegyelek karomba,
Megcsókollak utoljára, megcsókollak utoljára, megcsókollak utoljára.
Gyere na gyere na gyere na gyere na áájdajale áá
kiállnék a kapuba, s lesném a leányokat.
Melyik ölel meg engem, melyik ölel meg engem, melyik ölel meg engem?
Ha még egyszer legény lennék, jaj de szépen felöltöznék,
úgy mennék a bálba, babám mulatságába.
Ott maradnék éjszakára, ott maradnék éjszakára, ott maradnék éjszakára.
A vicc az vicc, de mikor komolyan vérzik a szívem, megint pont olyan,
miről megfogadtam már kismilliószor, hogy nem jó ha lelkemen arcképed trónol,
én felejtenék, de reggel újra, bár nem is szólsz, dehát ugranék a kútba,
és akár óvatosan, akár vakmerőn, csak lépkednék feléd a háztetőn,
te vagy a virágom, fekete tulipán, de mivel élni kell, csobbanok pár kupicán,
nem tudom hányszor, nem tudom miért, de átkozom magam, hogy nem lettem csibész.
Átkozom magam, hogy bennem a bizalom, ki barátom lett, nem pedig szimatom.
Bár az illat elszáll, de a nyoma még, annyira forró, hogy beleolvadnék.
De ha egyszer legény lennék, jaj de szépen felöltöznék,
kiállnék a kapuba, s lesném a leányokat.
Melyik ölel meg engem, melyik ölel meg engem, melyik ölel meg engem?
Ha még egyszer legény lennék, jaj de szépen felöltöznék,
úgy mennék a bálba, babám mulatságába.
Ott maradnék éjszakára, ott maradnék éjszakára, ott maradnék éjszakára.
Ilyen volt már sokszor, és lesz is még, és bár úgy érzem ellened nem vívnék,
aztán fordul a nap, újra ferdül a vágy, messze az udvar és feltör az ágy,
a macskám sem érti, ki a gazdája, lépek én is, és ő is lép hangyára.
Ahogyan rajtunk tapos át a kéj, nem érdekel mit, csak azt hogy mér?
A tököm az tele van, üres fejemben, nem is emlékszem, mit láttam a nejemben,
Ez apró dráma, nem sírok én se, kínozz kanállal, ne irgalmazz késsel.
Ez amit érzek, ez ami dereng még, de a ruhád most már jó lenne ha levennéd.
Most utolsó csókom ma érzi a szád, holnaptól a szívem kérlek ne piszkáld.
Éjszakára, nem sokára, csak vasárnap délutánra, gyere na gyere na, vegyelek karomba,
Megcsókollak utoljára, megcsókollak utoljára, megcsókollak utoljára.
Gyere na gyere na gyere na gyere na áájdajale áá