Na ez már tényleg sok mond hova fajulunk mi emberek,
Lassan már az lesz, hogy kimenni nem merek.
Nézz körül, nézd, hogy megváltozott minden,
Úgy viselkedünk akár a bokszolók a ringben.
Tolakodás a buszon egy szaros ülőhelyért,
Ádáz lökdösődés egy liter tejért.
De miért? Hangzik el a jópofa kérdés,
Mindenkiben ott lapul a bűnös kísértés.
Az utcán, „Az utcán" ha valaki dobna egy hátast,
Megadnál mindent csak azért, hogy láthasd,
Hogy nevethess rajta, hogy nevess a baján
Vagy a szembe jövő macho gyerek pumpa szájú csaján.
Számodra az is magasztos öröm,
Ha a nagymuterod kislábujján begyullad a köröm.
Sérvet kapsz öreg, túljátszod a szereped,
Mi a fasz van velünk? Hova tűnt a szeretet?
Refrén:
„Hééé!" Na de gyerekek,
Hol a szeretet, hisz ez az, ami nélkül más sem megy.
„Ah!"
Ha egyedül mész bulizni egy tanulság lesz levonva,
Beléd kötnek, mint köracél a betonba.
De tompa szokás, bulinak meg morbid,
Ja 2000-et írunk, az egyszerűség hódít.
Nem kell, hogy okot adj, hogy te legyél a hunyó,
A verekedés a lényeg az egyesélyes bunyó.
„Húúú!" Öt az egyhez még Leóból is kemény,
De pánikra semmi ok, mert megmarad a remény.
Talán, hogy te nyersz, jó ez ugye kizárt,
Rendőrök? „Viccelsz?" Azt másnak se kívánd.
Talán valaki segít, ha arra jár,
Hát ez az! Maximum nézni le áll.
Ha végleg csődöt mond az önvédelmi tudás,
Szégyen a hasznos de célszerű a futás.
Hát ne húzd az időt, és ne mérd fel a terepet,
Mert amit ők most éreznek, az biztos nem a szeretet...
Refrén
Szeressük egymást gyerekek...
...Na hova lett a szeretet?
Hova tűnt? Hova lett? Na, hova lett a szeretet?
Hősi halált halt a csatába elesett.
A harcban elvérzett és azt te is érzed,
Hogy csak rajtunk múlott, de mégis csak nézted.
Ennek ellenére mégsem ez az, ami felkavar,
Hanem az, hogy téged még most se zavar.
Amikor baj van, mindig nagyon egyedül érzed magad,
Igaz hogy kicsit megkésve, de rájössz, miből fakad,
Rájössz miből ered és azt is, elismered
Néha nem rossz dolog, hogyha akad, aki szeret.
Azt mondod: -Ajjaj hú ha, mi ez a hülye duma,
Milyen lelkizős lett a Suba,
De hogy mit gondolsz rólam, az nem érdekel,
Csak arra kérlek, hogy ezt ne felejtsd el!
Refrén
Lassan már az lesz, hogy kimenni nem merek.
Nézz körül, nézd, hogy megváltozott minden,
Úgy viselkedünk akár a bokszolók a ringben.
Tolakodás a buszon egy szaros ülőhelyért,
Ádáz lökdösődés egy liter tejért.
De miért? Hangzik el a jópofa kérdés,
Mindenkiben ott lapul a bűnös kísértés.
Az utcán, „Az utcán" ha valaki dobna egy hátast,
Megadnál mindent csak azért, hogy láthasd,
Hogy nevethess rajta, hogy nevess a baján
Vagy a szembe jövő macho gyerek pumpa szájú csaján.
Számodra az is magasztos öröm,
Ha a nagymuterod kislábujján begyullad a köröm.
Sérvet kapsz öreg, túljátszod a szereped,
Mi a fasz van velünk? Hova tűnt a szeretet?
Refrén:
„Hééé!" Na de gyerekek,
Hol a szeretet, hisz ez az, ami nélkül más sem megy.
„Ah!"
Ha egyedül mész bulizni egy tanulság lesz levonva,
Beléd kötnek, mint köracél a betonba.
De tompa szokás, bulinak meg morbid,
Ja 2000-et írunk, az egyszerűség hódít.
Nem kell, hogy okot adj, hogy te legyél a hunyó,
A verekedés a lényeg az egyesélyes bunyó.
„Húúú!" Öt az egyhez még Leóból is kemény,
De pánikra semmi ok, mert megmarad a remény.
Talán, hogy te nyersz, jó ez ugye kizárt,
Rendőrök? „Viccelsz?" Azt másnak se kívánd.
Talán valaki segít, ha arra jár,
Hát ez az! Maximum nézni le áll.
Ha végleg csődöt mond az önvédelmi tudás,
Szégyen a hasznos de célszerű a futás.
Hát ne húzd az időt, és ne mérd fel a terepet,
Mert amit ők most éreznek, az biztos nem a szeretet...
Refrén
Szeressük egymást gyerekek...
...Na hova lett a szeretet?
Hova tűnt? Hova lett? Na, hova lett a szeretet?
Hősi halált halt a csatába elesett.
A harcban elvérzett és azt te is érzed,
Hogy csak rajtunk múlott, de mégis csak nézted.
Ennek ellenére mégsem ez az, ami felkavar,
Hanem az, hogy téged még most se zavar.
Amikor baj van, mindig nagyon egyedül érzed magad,
Igaz hogy kicsit megkésve, de rájössz, miből fakad,
Rájössz miből ered és azt is, elismered
Néha nem rossz dolog, hogyha akad, aki szeret.
Azt mondod: -Ajjaj hú ha, mi ez a hülye duma,
Milyen lelkizős lett a Suba,
De hogy mit gondolsz rólam, az nem érdekel,
Csak arra kérlek, hogy ezt ne felejtsd el!
Refrén