Bal láb, bal láb, jobb, jobb
Bal láb, bal láb, jobb, jobb
Bal láb, bal láb, jobb, jobb
Bal láb, bal láb, jobb.
Igaz az első pár lépés még égés mert bizonytalan érzés,
Így pont ezekből adódhat sok kérdés.
És ahhoz, hogy minden esetben tényleg okosan válassz,
Be kell látnod szomorúan, hogy mindre kell a válasz.
Akár a kezdet kezdetén most is ugyanúgy kell, hogy akard,
És sose takard bármeddig tart.
Mert a kitartás pajtás ami előre visz,
De tudjuk csak az halad, aki a lépésban hisz.
Hisz, ha lépésre osztjuk legyen az első, hogy felállunk,
Igaz, hogy ülni könnyebb, de így sokkal többet látunk.
Állni viszont nehéz, de sok új dolgot szül,
Ám ha nem piszkálnak valamit, akkor lassan leül.
Ezután jöhet finoman a menet,
Majd egyre bátrabban attól függően hogyan mered.
De vigyázz, aki mindig kapkod messze sose jut,
Szóval ne ugráljon az aki még menni se tud.
Refrén:
Előbb a bal láb, bal láb, majd utána a jobb
Hidd el ez is előbb-utóbb menni fog
És hogy ha elesel, kelj fel, aztán csak okosan
Mert pontosan te tudod, hogy hogy jár aki rohan.
És bal láb, bal láb, majd követi a jobb
Mert nam a haladás az ami rajtad kifog
És hogyha felkeltél sose félj attól hogy elesel
Higyj nekem a legboldogabb közülünk majd te leszel.
Az első iszonyú fontos lépés az, hogy megtanulunk állni,
Állva várni, és így közben jöhet bármi meg tudsz majd állni.
És ennek tényleg hasznát veszed,
Amikor majd a dolgaidat egymás után teszed.
De elegendő egy gyenge szellő és máris,
Kidőlt a sorból mindenki aki billegális.
Hisz lehet Párizs, Róma, New York vagy Peking,
Helytől függetlenül szinte minden ember meging.
Kering, megszédül, ki tudja mitől?
Ám a megszédített ember jóval hamarabb kidől.
Kipottyan, megroggyan, jöhet a váltás,
De egyszerre csak egyik félnek lehet rossz az állás.
Ha mégsem így történik ne nagyon áltasd magad,
Igaz, hogy végre már állsz a világ mégis halad.
Buktatókkal van tele de azt sose feledd:
Hogyha mindig felkelsz biztosan megállod a helyed.
Refrén
Az állás már megy, a menés meg még áll,
Az alsó végtagok közül egyik sem reagál.
Bár amíg a felsőknek szinte semmi gondja,
Az alsó a sok terhet mind-mind a lábán hordja.
Ez szinte csodás, mondhatnám remek,
Mert ettől stabilan áll a láb és lépés közbe nem remeg.
Úgyhogy ne halassz a feladat hiába ravasz,
Jöjjön az első megmozdulás, az első arasz.
Csak óvatosan, ügyesen lábat emelsz,
A mértékét az szabja meg hogy mekkorát mersz.
Kezded érezni, hogy ebbe örömet lelsz,
És hoppá, a földről jobb, ha felkelsz.
Jól tudom, hogy fáj, de nem a büszkeségtől dagad,
Töröld meg a szemed és porold le magad.
Ha valami nem megy soha ne csak a folyamatra fogd,
Eddig balul sikerült, de ezután jöhet majd a jobb.
Bal láb, bal láb, jobb, jobb
Bal láb, bal láb, jobb, jobb
Bal láb, bal láb, jobb.
Igaz az első pár lépés még égés mert bizonytalan érzés,
Így pont ezekből adódhat sok kérdés.
És ahhoz, hogy minden esetben tényleg okosan válassz,
Be kell látnod szomorúan, hogy mindre kell a válasz.
Akár a kezdet kezdetén most is ugyanúgy kell, hogy akard,
És sose takard bármeddig tart.
Mert a kitartás pajtás ami előre visz,
De tudjuk csak az halad, aki a lépésban hisz.
Hisz, ha lépésre osztjuk legyen az első, hogy felállunk,
Igaz, hogy ülni könnyebb, de így sokkal többet látunk.
Állni viszont nehéz, de sok új dolgot szül,
Ám ha nem piszkálnak valamit, akkor lassan leül.
Ezután jöhet finoman a menet,
Majd egyre bátrabban attól függően hogyan mered.
De vigyázz, aki mindig kapkod messze sose jut,
Szóval ne ugráljon az aki még menni se tud.
Refrén:
Előbb a bal láb, bal láb, majd utána a jobb
Hidd el ez is előbb-utóbb menni fog
És hogy ha elesel, kelj fel, aztán csak okosan
Mert pontosan te tudod, hogy hogy jár aki rohan.
És bal láb, bal láb, majd követi a jobb
Mert nam a haladás az ami rajtad kifog
És hogyha felkeltél sose félj attól hogy elesel
Higyj nekem a legboldogabb közülünk majd te leszel.
Az első iszonyú fontos lépés az, hogy megtanulunk állni,
Állva várni, és így közben jöhet bármi meg tudsz majd állni.
És ennek tényleg hasznát veszed,
Amikor majd a dolgaidat egymás után teszed.
De elegendő egy gyenge szellő és máris,
Kidőlt a sorból mindenki aki billegális.
Hisz lehet Párizs, Róma, New York vagy Peking,
Helytől függetlenül szinte minden ember meging.
Kering, megszédül, ki tudja mitől?
Ám a megszédített ember jóval hamarabb kidől.
Kipottyan, megroggyan, jöhet a váltás,
De egyszerre csak egyik félnek lehet rossz az állás.
Ha mégsem így történik ne nagyon áltasd magad,
Igaz, hogy végre már állsz a világ mégis halad.
Buktatókkal van tele de azt sose feledd:
Hogyha mindig felkelsz biztosan megállod a helyed.
Refrén
Az állás már megy, a menés meg még áll,
Az alsó végtagok közül egyik sem reagál.
Bár amíg a felsőknek szinte semmi gondja,
Az alsó a sok terhet mind-mind a lábán hordja.
Ez szinte csodás, mondhatnám remek,
Mert ettől stabilan áll a láb és lépés közbe nem remeg.
Úgyhogy ne halassz a feladat hiába ravasz,
Jöjjön az első megmozdulás, az első arasz.
Csak óvatosan, ügyesen lábat emelsz,
A mértékét az szabja meg hogy mekkorát mersz.
Kezded érezni, hogy ebbe örömet lelsz,
És hoppá, a földről jobb, ha felkelsz.
Jól tudom, hogy fáj, de nem a büszkeségtől dagad,
Töröld meg a szemed és porold le magad.
Ha valami nem megy soha ne csak a folyamatra fogd,
Eddig balul sikerült, de ezután jöhet majd a jobb.