SP: Feltettem mindent, a lapokat,
egy paklival játszom a napokat
keserű a tudat, hogy Isten vakon adogat,
ember jót és rosszat,
emberek jók és rosszak..
Mégis egyfelől jövünk, érezzük a kínt,
a bánatot, az élet minden percét,
a szerelmet, az orgazmust,
a sors kibaszott tervét, egy frappét a kertben,
egy vízcseppet a sivatagban,
rémálmaim voltak, mert a tornasorból is kimaradtam,
mert nem értem fel a táblát,
de a gondok, szülik meg az árvát
kicsi ez az ország, de még érezlek, ó Kárpát-medence,
érezlek még szerelmem, csak most jöttem rá,
hogy soha nem kell terelnem az igazságot.
Nem gáz, ha nincs lóvé, ha van rajtad plusz súly,
hogy pösze vagy, hogy raccsolsz,
az elvárást, pusztulj el, vagy ölelj át lágyan,
had érezze minden árva, hogy úszik az óceánban,
mikor lebukik a víz alá a kádban. (mikor víz alá a kádban)
Zsuzs: Minden éjjel, átélem újra a tegnapot, minden percét,
Hogy nem lehet rosszabb a mánál,
hogy nem lehet rosszabb a vártnál,
Mondd, te mit látsz, bennünk a világban,
Hogy a szememben a tükörkép cseppet sem hibátlan,
Hogy elmúlt a korszak, hogy hiszünk a csodákban..
Kézen fogva álltok be a sorba,
Mosolyogva figyelitek, ahogyan pusztul és ég ez a Föld,
Gyermekek sírnak a sarkon, elhagyott életek,
Haldokló emberek kiáltására ébredek minden éjjel..
Gyertyáktól világító autóutak, vonat alatt eltűnt lelkek,
Mélybezuhant testek kiáltására ébredek minden éjjel,
Összenyom a tér, fertőzött ez a világ,
Hova veszett szemetek csillogása, nézzünk egymásra,
Magunkba emberek..
SP: Minden éjjel, átélem újra a tegnapot, minden percét,
Hogy nem lehet rosszabb a mánál,
hogy nem lehet rosszabb a vártnál,
Mondd, te mit látsz bennem, a világban,
Hogy a szememben a tükörkép cseppet sem hibátlan,
Hogy elmúlt a korszak rég, hogy hiszünk a csodákban..
Zsuzs: Minden éjjel, átélem újra a tegnapot, minden percét,
Hogy nem lehet rosszabb a mánál,
hogy nem lehet rosszabb a vártnál,
Mondd, te mit látsz, bennünk a világban,
Hogy a szememben a tükörkép cseppet sem hibátlan,
Hogy elmúlt a korszak, hogy hiszünk a csodákban..
egy paklival játszom a napokat
keserű a tudat, hogy Isten vakon adogat,
ember jót és rosszat,
emberek jók és rosszak..
Mégis egyfelől jövünk, érezzük a kínt,
a bánatot, az élet minden percét,
a szerelmet, az orgazmust,
a sors kibaszott tervét, egy frappét a kertben,
egy vízcseppet a sivatagban,
rémálmaim voltak, mert a tornasorból is kimaradtam,
mert nem értem fel a táblát,
de a gondok, szülik meg az árvát
kicsi ez az ország, de még érezlek, ó Kárpát-medence,
érezlek még szerelmem, csak most jöttem rá,
hogy soha nem kell terelnem az igazságot.
Nem gáz, ha nincs lóvé, ha van rajtad plusz súly,
hogy pösze vagy, hogy raccsolsz,
az elvárást, pusztulj el, vagy ölelj át lágyan,
had érezze minden árva, hogy úszik az óceánban,
mikor lebukik a víz alá a kádban. (mikor víz alá a kádban)
Zsuzs: Minden éjjel, átélem újra a tegnapot, minden percét,
Hogy nem lehet rosszabb a mánál,
hogy nem lehet rosszabb a vártnál,
Mondd, te mit látsz, bennünk a világban,
Hogy a szememben a tükörkép cseppet sem hibátlan,
Hogy elmúlt a korszak, hogy hiszünk a csodákban..
Kézen fogva álltok be a sorba,
Mosolyogva figyelitek, ahogyan pusztul és ég ez a Föld,
Gyermekek sírnak a sarkon, elhagyott életek,
Haldokló emberek kiáltására ébredek minden éjjel..
Gyertyáktól világító autóutak, vonat alatt eltűnt lelkek,
Mélybezuhant testek kiáltására ébredek minden éjjel,
Összenyom a tér, fertőzött ez a világ,
Hova veszett szemetek csillogása, nézzünk egymásra,
Magunkba emberek..
SP: Minden éjjel, átélem újra a tegnapot, minden percét,
Hogy nem lehet rosszabb a mánál,
hogy nem lehet rosszabb a vártnál,
Mondd, te mit látsz bennem, a világban,
Hogy a szememben a tükörkép cseppet sem hibátlan,
Hogy elmúlt a korszak rég, hogy hiszünk a csodákban..
Zsuzs: Minden éjjel, átélem újra a tegnapot, minden percét,
Hogy nem lehet rosszabb a mánál,
hogy nem lehet rosszabb a vártnál,
Mondd, te mit látsz, bennünk a világban,
Hogy a szememben a tükörkép cseppet sem hibátlan,
Hogy elmúlt a korszak, hogy hiszünk a csodákban..