Énekelj Lyrics

Énekelj az átkozott gitáron,
Tépdesse kezed a húrokat.
Te utolsó egyetlen barátom,
Jó ez kocsma füstje fojtogat.
Rá se nézz a keskeny női kézre,
Vállra melyre lágy selyem terül.
Egyszer boldogságomat ígérte,
S vesztem lett véletlenül.

Nem tudtam hogy a szerelem pestis,
Nem tudtam ragály a szerelem.
Hozzám lépett,kacéran,s már ment is,
Elrabolva csavargó szivem.

Énekeld hát pajtás elviharzott,
Ifjuságunk szertelen korát.
Mit bánom én azt a szép ribancot,
Mit bánom ha más karolja át.
Minek gyalázzam csúnyán,
Minek gyalázzam szegényt.
Add a gitárt a legmélyebbik húrján,
Hadd mondom a magam életét.

Napok aranykupolák felettem,
Álmaim iszákját hordozom,
Sok lányt tapogattam,ölelgettem,
Sok a**zonyt letört erőszakom.

Igen van egy szomorú igazság,
Látom gyerekkorom faluját.
Kan kutyák sorra szimatolják,
Tavasszal a tüzelő szukát.
Féltékenyen őt minek vigyázzam,
Fájdalmat rá vesztegetni kár,
Életünk ölelkezés az ágyban,
Életünk csók láza és mocsár.

Rf:
Énekelj kezed vad lendülettel,
Úgy csapjon le mint sorsunk ostora.
Küldd el innen a pokolba küldd el,
Nem halunk meg cimborám, soha!

Refrén.