Fennen hordod az orrodat, kevély Pozsony vára,
De panaszos, amit teszel, pedig pénzed bánja,
Miattad van sok szegénynek keserves nagy kára,
Megmondották, így jársz te is, tudod, nemsokára.
Akármikor szavunkba vágsz, s elcsapod az arcunk,
Sose hinnéd, Isten bizony, nem is ezért tartunk.
Mint jó apánk, kezünk fogod, s hajlítod a nyelvünk,
Sose hinnéd, hogyan táncol ez a világ bennünk.
Várad ura, gyöngyek gyöngye megemberedhetne,
A két szeme a fejébe kis fényt beengedne,
Torka alatt szíve lenne, mivel szerethetne,
Feje fölött Isten lenne, akit megismerne.
De panaszos, amit teszel, pedig pénzed bánja,
Miattad van sok szegénynek keserves nagy kára,
Megmondották, így jársz te is, tudod, nemsokára.
Akármikor szavunkba vágsz, s elcsapod az arcunk,
Sose hinnéd, Isten bizony, nem is ezért tartunk.
Mint jó apánk, kezünk fogod, s hajlítod a nyelvünk,
Sose hinnéd, hogyan táncol ez a világ bennünk.
Várad ura, gyöngyek gyöngye megemberedhetne,
A két szeme a fejébe kis fényt beengedne,
Torka alatt szíve lenne, mivel szerethetne,
Feje fölött Isten lenne, akit megismerne.