1. Az ajtajára nézett az ablakom,
Megszokottá vált, hogy láthatom.
Rámosolyogtam néha, visszaintett nekem,
bizonytalan mozdulattal, félszegen.
2. Barátom nem volt ő, se kedvesem,
A szívem mélyén mégis szerettem.
Mert nem volt szép sosem, és egyedül volt nagyon.
Egyirányú utcában élt, a csendesebb oldalon,
Egyirányú utcában, páratlan oldalon.
R. És csak várt türelmesen,
És várt hűségesen.
Már látom, az élete álom,
Várja azt, aki soha nem jön el.
3. Magányos hosszú évek múlnak el,
Marad a város, ami volt, könyörtelen.
Aki erős, csak az győz, aki szép, csak az nyer.
De azt mondd meg nekem, ha valaki másmilyen,
Csúnya egy lány, mit tegyen?
R.
R. És csak várt türelmesen,
És várt hűségesen.
Már látom, az élete álom,
S örökre ott marad, gondolom,
Egyirányú utcában, a páratlan oldalon.
Megszokottá vált, hogy láthatom.
Rámosolyogtam néha, visszaintett nekem,
bizonytalan mozdulattal, félszegen.
2. Barátom nem volt ő, se kedvesem,
A szívem mélyén mégis szerettem.
Mert nem volt szép sosem, és egyedül volt nagyon.
Egyirányú utcában élt, a csendesebb oldalon,
Egyirányú utcában, páratlan oldalon.
R. És csak várt türelmesen,
És várt hűségesen.
Már látom, az élete álom,
Várja azt, aki soha nem jön el.
3. Magányos hosszú évek múlnak el,
Marad a város, ami volt, könyörtelen.
Aki erős, csak az győz, aki szép, csak az nyer.
De azt mondd meg nekem, ha valaki másmilyen,
Csúnya egy lány, mit tegyen?
R.
R. És csak várt türelmesen,
És várt hűségesen.
Már látom, az élete álom,
S örökre ott marad, gondolom,
Egyirányú utcában, a páratlan oldalon.