Én csak élni akartam őszintén,
Ahogy én képzeltem el,
Gyönyörű célok felé futni, és érni őket el.
Két lábbal járni a földön,
De a fellegek közt a fejemmel,
Élni úgy, hogy akit szerettem,
Sohasem feledjem el.
De az egész csak hazugság volt, szép mesék csupán,
Gyermekfejjel szőtt álmot, melyet végigálmodtak már.
Könnyes szemmel ébredezve búsan nézek szét,
És rájövök, hogy mily sok az, amit én nem értek még.
||: Hiába keresem a választ, mindenki némán áll,
Mert a kérdéseket kimondani sohasem merem már. :||
Ahogy én képzeltem el,
Gyönyörű célok felé futni, és érni őket el.
Két lábbal járni a földön,
De a fellegek közt a fejemmel,
Élni úgy, hogy akit szerettem,
Sohasem feledjem el.
De az egész csak hazugság volt, szép mesék csupán,
Gyermekfejjel szőtt álmot, melyet végigálmodtak már.
Könnyes szemmel ébredezve búsan nézek szét,
És rájövök, hogy mily sok az, amit én nem értek még.
||: Hiába keresem a választ, mindenki némán áll,
Mert a kérdéseket kimondani sohasem merem már. :||