Ha látok csillagot ragyogni az égen
Látom, amit láttak őseink is régen
Látom az Alföldről hajnalpirkadatkor
Eltűnnni fényüket a látóhatárról
Látom, ha felnézek fenyőrengetegből
Göncölszekér rúdját, Erdély szegletéből
Apró gyertyalángként mutatják az utat
S hazáig vezetik kóborló fiukat
Látom a Tiszának s Murának vizében
Tükröződni fényük vajdasági éjben
Halászok hálóján gyöngysorként csillognak
Mint akik az égről búsan aláhulltak
Látom nagy hegyekről, oly, de oly közelről
Kéznyújtásra vannak palóc** földjétől
Mint ezernyi mécses pislákoló fénye
Kigyúl, majd elalszik, estéről estére
Látom tündöklésük Kárpátok aljáról
Ott tekintenek le sötét égboltjáról
Hol szabad tűz mellett vadászok regélnek
S míg egymást hallgatják, ők is fel-felnéznek
Látom sugarukat megtörni a Rábán
Rég kiszolgált malmok korbácsolta fodrán
Őrségi házaknak kicsiny ablakán át
Figyelik a csillag örök vándorlását
Látom, amit láttak őseink is régen
Látom az Alföldről hajnalpirkadatkor
Eltűnnni fényüket a látóhatárról
Látom, ha felnézek fenyőrengetegből
Göncölszekér rúdját, Erdély szegletéből
Apró gyertyalángként mutatják az utat
S hazáig vezetik kóborló fiukat
Látom a Tiszának s Murának vizében
Tükröződni fényük vajdasági éjben
Halászok hálóján gyöngysorként csillognak
Mint akik az égről búsan aláhulltak
Látom nagy hegyekről, oly, de oly közelről
Kéznyújtásra vannak palóc** földjétől
Mint ezernyi mécses pislákoló fénye
Kigyúl, majd elalszik, estéről estére
Látom tündöklésük Kárpátok aljáról
Ott tekintenek le sötét égboltjáról
Hol szabad tűz mellett vadászok regélnek
S míg egymást hallgatják, ők is fel-felnéznek
Látom sugarukat megtörni a Rábán
Rég kiszolgált malmok korbácsolta fodrán
Őrségi házaknak kicsiny ablakán át
Figyelik a csillag örök vándorlását