Álmom látod, rég ölembe hullt,
Mégis szívem tépí mind a húrt,
Hisz amit kaptam nem csupán enyém,
A földnek dal kell miért rejteném?
S, bár mit mond rám a nagy világ,
Végzem dolgomat míg hangom nem ér célt,
Rám adták, nem veszem le hát,
Vállamról a lélek hangszerét.
Refrén:
Dalban küldöm,
Szét a földön:
Hogy itt vagyok és nem hagyom,
Hogy álmok nélkül élj!
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Hogy bármi volt és bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Mert vigyáz ránk a fény!
Zene van a zajban, minden énekel,
De minek ez a szépség ha senki nem figyel?
Akarom, hogy érezd az élet dallamát,
Hát le írom egy dalban, hogy másnak adjam át!
S, bármit mond rám a nagy világ,
Végzem dolgomat míg hangom nem ér célt,
Rám adták, nem veszem le hát,
Vállamról a lélek hangszerét.
Refrén:
Dalban küldöm,
Szét a földön:
Itt vagyok és nem hagyom,
Hogy álom nélkül élj!
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Bármi volt vagy bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Dalban küldöm,
Szét a földön:
Itt vagyok és nem hagyom,
Hogy álom nélkül élj!
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Bármi volt és bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Mert vigyáz ránk a fény!
Dalban küldöm,
Szét a földön:
Itt vagyok és nem hagyom,
Hogy álom nélkül élj!
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Bármi volt vagy bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Dalban küldöm...
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Bármi volt és bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Mert vigyáz ránk a fény!
Mégis szívem tépí mind a húrt,
Hisz amit kaptam nem csupán enyém,
A földnek dal kell miért rejteném?
S, bár mit mond rám a nagy világ,
Végzem dolgomat míg hangom nem ér célt,
Rám adták, nem veszem le hát,
Vállamról a lélek hangszerét.
Refrén:
Dalban küldöm,
Szét a földön:
Hogy itt vagyok és nem hagyom,
Hogy álmok nélkül élj!
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Hogy bármi volt és bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Mert vigyáz ránk a fény!
Zene van a zajban, minden énekel,
De minek ez a szépség ha senki nem figyel?
Akarom, hogy érezd az élet dallamát,
Hát le írom egy dalban, hogy másnak adjam át!
S, bármit mond rám a nagy világ,
Végzem dolgomat míg hangom nem ér célt,
Rám adták, nem veszem le hát,
Vállamról a lélek hangszerét.
Refrén:
Dalban küldöm,
Szét a földön:
Itt vagyok és nem hagyom,
Hogy álom nélkül élj!
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Bármi volt vagy bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Dalban küldöm,
Szét a földön:
Itt vagyok és nem hagyom,
Hogy álom nélkül élj!
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Bármi volt és bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Mert vigyáz ránk a fény!
Dalban küldöm,
Szét a földön:
Itt vagyok és nem hagyom,
Hogy álom nélkül élj!
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Bármi volt vagy bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Dalban küldöm...
Dalban küldöm,
Szét a földön,
Bármi volt és bármi rossz ért,
Mindig van remény!
Mert vigyáz ránk a fény!