Néha úgy ébredek fel, hogy feltétlen kéne
Nagy melleket venni, meg valamiféle
Kis átlátszó topot, aminek nincsen pántja,
És akkor majd mindenki jól meglátja
Aztán a melleket rögtön a durvába vinném
Mindegy mit, jó legyen, gyorsan bevenném,
"Adj király katonát!" - kiabálnám,
S a felkavart múltam a jelenbe hánynám...Néha...
Aztán el kéne menni még néhanap Keletre,
Somewhere over the nowhere, és akkor ott nevetve
Szamurájkarddal szétvágnám a fejem,
Hogy a sok bölcsességet mind jól beletegyem.
Most csak a tükörben állok, nézek rám és csak nézem,
Hogy ki ez a lány, és hogy miért ilyen mérges.
Olyan kicsik a csaták, csak a szavak nagyok amíg
A völgyvidékek élén egyedül vagyok aki:
Refr.:
Hangosan kiabálok, hogy már-már
Süket lesz tőle Isten.
De még mindig jobb, ha mérges,
Mintha nem figyelne rám.
Te is úgy fújjad a trombitádat,
Hogy ne hallatszon senki.
Túl sok bátorság kell manapság
Középszerűnek lenni...
Aztán be kéne futnunk még feltétlen Nyugaton,
Nézhetném magam, ahogy a Holdat ugatom.
A TV-ben élőben, amit a gép dob,
Megvenni s elhinni, hogy így lesz majd még jobb.
Most csak a tükörben állok, nézek rám és csak nézem,
Hogy ki ez a lány, és hogy miért ilyen mérges.
Olyan kicsik a csaták, csak a szavak nagyok amíg
A völgyvidékek élén egyedül vagyok aki:
Refr.
Hangosan kiabálok...
Bridge:
Olyan távol vannak a csillagok,
De legalább közel van a párnám.
Néha lógnék a kereszten, ha tudom,
Odaát a biztos megváltás vár rám.
Refr.:
Hangosan kiabálok, hogy már-már
Süket lesz tőle Isten.
De még mindig jobb, ha mérges,
Mintha nem figyelne rám.
Te is úgy fújjad a trombitádat,
Hogy ne hallatszon senki.
Olyan nehéz dolog manapság
Egy kicsit is csendben lenni...
Nagy melleket venni, meg valamiféle
Kis átlátszó topot, aminek nincsen pántja,
És akkor majd mindenki jól meglátja
Aztán a melleket rögtön a durvába vinném
Mindegy mit, jó legyen, gyorsan bevenném,
"Adj király katonát!" - kiabálnám,
S a felkavart múltam a jelenbe hánynám...Néha...
Aztán el kéne menni még néhanap Keletre,
Somewhere over the nowhere, és akkor ott nevetve
Szamurájkarddal szétvágnám a fejem,
Hogy a sok bölcsességet mind jól beletegyem.
Most csak a tükörben állok, nézek rám és csak nézem,
Hogy ki ez a lány, és hogy miért ilyen mérges.
Olyan kicsik a csaták, csak a szavak nagyok amíg
A völgyvidékek élén egyedül vagyok aki:
Refr.:
Hangosan kiabálok, hogy már-már
Süket lesz tőle Isten.
De még mindig jobb, ha mérges,
Mintha nem figyelne rám.
Te is úgy fújjad a trombitádat,
Hogy ne hallatszon senki.
Túl sok bátorság kell manapság
Középszerűnek lenni...
Aztán be kéne futnunk még feltétlen Nyugaton,
Nézhetném magam, ahogy a Holdat ugatom.
A TV-ben élőben, amit a gép dob,
Megvenni s elhinni, hogy így lesz majd még jobb.
Most csak a tükörben állok, nézek rám és csak nézem,
Hogy ki ez a lány, és hogy miért ilyen mérges.
Olyan kicsik a csaták, csak a szavak nagyok amíg
A völgyvidékek élén egyedül vagyok aki:
Refr.
Hangosan kiabálok...
Bridge:
Olyan távol vannak a csillagok,
De legalább közel van a párnám.
Néha lógnék a kereszten, ha tudom,
Odaát a biztos megváltás vár rám.
Refr.:
Hangosan kiabálok, hogy már-már
Süket lesz tőle Isten.
De még mindig jobb, ha mérges,
Mintha nem figyelne rám.
Te is úgy fújjad a trombitádat,
Hogy ne hallatszon senki.
Olyan nehéz dolog manapság
Egy kicsit is csendben lenni...