szeletelt szemetet vonz a kezem,
a heveder megfeszül a pici testemen,
ez a környék gyanús volt, minden sarkon jól beszólt,
és én jó szarul viselem.
hé, micsoda arc, ezt nézd, tapos a zászlós barom, sose hal meg, nézd!
küzdeni érdemes, mégsem akarok,
félve bár, de szögbe térdelek, a padlón maradok.
a sok ember néz bután,
menetel a fény után,
és én másmerre haladok.
hé, micsoda arc, ezt nézd, tapos a zászlós barom, sose hal meg, nézd!
hé, micsoda arc, ezt nézd, lila minden tagom, sose hal meg, nézd!
félszemű óriás a ketrecbe marva, hát így portyázik a félnótás sereg,
gyűlölve mindent, az emberség alja, ha nem kötöd meg, biztos eltemet.
hörögve, tépve, és magukba rúgva az átvágható örök vesztesek,
sírokba lépve de kemény a talpa, ha nem kötöd meg, biztos eltemet.
a heveder megfeszül a pici testemen,
ez a környék gyanús volt, minden sarkon jól beszólt,
és én jó szarul viselem.
hé, micsoda arc, ezt nézd, tapos a zászlós barom, sose hal meg, nézd!
küzdeni érdemes, mégsem akarok,
félve bár, de szögbe térdelek, a padlón maradok.
a sok ember néz bután,
menetel a fény után,
és én másmerre haladok.
hé, micsoda arc, ezt nézd, tapos a zászlós barom, sose hal meg, nézd!
hé, micsoda arc, ezt nézd, lila minden tagom, sose hal meg, nézd!
félszemű óriás a ketrecbe marva, hát így portyázik a félnótás sereg,
gyűlölve mindent, az emberség alja, ha nem kötöd meg, biztos eltemet.
hörögve, tépve, és magukba rúgva az átvágható örök vesztesek,
sírokba lépve de kemény a talpa, ha nem kötöd meg, biztos eltemet.