Halhatatlanok Lyrics

Messzi távol fennsík-tájon
Fájdalmas hírt hord a szél;
Nem zengi már kürtnek szava
Hős harcos dicső él'tét...
Elhullva száz kard a vér mezején...
Kihunyva száz fény az ég tengerén...

Fellobban tűz, s némán ott állsz;
Népednek arcán mosolyt látsz.
Kar nyújt feléd, ölelni vágy',
Igaz lelkük már messze száll...

Fönt a hegynek tetejében,
Kőhalmoknak gyomrában,
Nem nyugodnak holt harcosok
Odinnak nagy házában...
Temetve száz csont a föld peremén...
Megtörve száz szív a végzet hegyén...

Fellobban tűz, s némán ott állsz;
Népednek arcán mosolyt látsz.
Kar nyújt feléd, ölelni vágy',
Igaz lelkük már messze száll...
Ott, hol a vérnek magja kél,
Ott, hol a lélek halni sem fél,
Ott, ahol leng a zászló és kürt hangja szól,
Ott állnak s várnak a Halhatatlanok!

Elhullva száz kard a vér mezején...
Kihunyva száz fény az ég tengerén...

Fellobban tűz, s némán ott állsz;
Népednek arcán mosolyt látsz.
Kar nyújt feléd, ölelni vágy',
Igaz lelkük már messze száll...