Sejtettem rég, hogy ennyi elég,
de a valóság széjjeltép.
Hideg a szó ajkaidon,
és semmi se fájt így még.
Mi előtte volt, lehet igaz, nem láttam a mámortól.
Most elszakadunk, s én megtanulok zuhanni az égboltról.
Azt, ami van, nem értékeled,
csak amikor már elveszett.
Süket és béna és vak vagyok,
és nem segítenek az angyalok.
refr.:
Tudom nincs, ki engem szán,
legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán,
üvöltenék, de nem szól szám.
Tudom nincs, ki engem szán,
legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán,
legalább most ne nézz így rám.
Bús a világ, vígasztalj hát,
te tudod, ki vár majd rád.
Én itt maradok,
s már nem zokogok ha idegent csókol szád.
Azt, ami van nem értékeled,
csak amikor már elveszett.
Süket és béna és vak vagyok,
s nem segítenek az angyalok.
refr.
de a valóság széjjeltép.
Hideg a szó ajkaidon,
és semmi se fájt így még.
Mi előtte volt, lehet igaz, nem láttam a mámortól.
Most elszakadunk, s én megtanulok zuhanni az égboltról.
Azt, ami van, nem értékeled,
csak amikor már elveszett.
Süket és béna és vak vagyok,
és nem segítenek az angyalok.
refr.:
Tudom nincs, ki engem szán,
legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán,
üvöltenék, de nem szól szám.
Tudom nincs, ki engem szán,
legalább most ne nézz így rám!
Valami meghalt bennem tán,
legalább most ne nézz így rám.
Bús a világ, vígasztalj hát,
te tudod, ki vár majd rád.
Én itt maradok,
s már nem zokogok ha idegent csókol szád.
Azt, ami van nem értékeled,
csak amikor már elveszett.
Süket és béna és vak vagyok,
s nem segítenek az angyalok.
refr.