1. Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent,
Ezért létezünk is olyan rendezetlenül,
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
S közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül.
És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,
Amilyen te voltál, amilyen egyszer voltam én
De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre,
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén...
S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
s maradtunk valósággá törpült óriások,
S itt állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
Refr.Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön,
bár engem rég nem érdekel, pedig égnek a gyertyák,
s a könnyem kicsordul: Miért? Miért nem lehetsz most közel?
Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön,
de Te messze vagy, nem érlek el;
ahogy égnek a fények, én is elégek, ha nem lehetsz...
Miért nem lehetsz most közel?
2.A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet.
Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson Téged;
nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam és beállsz Te is a sorba,
hogy ki melletted áll, annak fogd kezét.
S ha a kép előtted lassan összefolyna
nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért...
Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk,
hogy egy évben egyszer boldogok legyünk.
S itt állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
Refr.
Ezért létezünk is olyan rendezetlenül,
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
S közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül.
És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,
Amilyen te voltál, amilyen egyszer voltam én
De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre,
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, a szeretet ünnepén...
S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
s maradtunk valósággá törpült óriások,
S itt állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
Refr.Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön,
bár engem rég nem érdekel, pedig égnek a gyertyák,
s a könnyem kicsordul: Miért? Miért nem lehetsz most közel?
Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön,
de Te messze vagy, nem érlek el;
ahogy égnek a fények, én is elégek, ha nem lehetsz...
Miért nem lehetsz most közel?
2.A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet.
Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson Téged;
nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam és beállsz Te is a sorba,
hogy ki melletted áll, annak fogd kezét.
S ha a kép előtted lassan összefolyna
nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért...
Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk,
hogy egy évben egyszer boldogok legyünk.
S itt állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?
Refr.