Forró betonon hasalok,
Távoli hang csak a gyász.
Lassan lüktet egy ér,
Fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér,
Ó csak játszik a szél.
Tudom már messze vagy rég,
Bennem minden halk szavad él.
Halott virágok illatát nyögik a fák.
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.
Ahogy fölém nő az éj,
Álmodni nem hagy a vágy.
Ha becsukom fáradt szemem,
Tekinteted az arcomba vág.
Szemed tűzénél megvakulok.
De lassan újra fel jön a nap.
Nélküled semmi vagyok.
Halott virágok illatát nyögik a fák.
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.
Ahogy fölém nő az éj,
Álmodni nem hagy a vágy.
Ha becsukom fáradt szemem,
Tekinteted az arcomba vág.
Szemed tűzénél megvakulok.
De lassan újra fel jön a nap.
Nélküled, én semmi vagyok.
Halott virágok illatát nyögik a fák.
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.
Távoli hang csak a gyász.
Lassan lüktet egy ér,
Fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér,
Ó csak játszik a szél.
Tudom már messze vagy rég,
Bennem minden halk szavad él.
Halott virágok illatát nyögik a fák.
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.
Ahogy fölém nő az éj,
Álmodni nem hagy a vágy.
Ha becsukom fáradt szemem,
Tekinteted az arcomba vág.
Szemed tűzénél megvakulok.
De lassan újra fel jön a nap.
Nélküled semmi vagyok.
Halott virágok illatát nyögik a fák.
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.
Ahogy fölém nő az éj,
Álmodni nem hagy a vágy.
Ha becsukom fáradt szemem,
Tekinteted az arcomba vág.
Szemed tűzénél megvakulok.
De lassan újra fel jön a nap.
Nélküled, én semmi vagyok.
Halott virágok illatát nyögik a fák.
És megrázkódik a táj.
Valami véget ért, valami fáj.