Járom az utcát, a sötét járdán
Az éjszaka figyel rám
Egyedül a fény is menekül
Szorongat a szabadság
Suttoghatok, ordíthatok
A hangom a csendbe vész
Miért hittem, mit reméltem?
Az élet oly nehéz...
A magánytól nem félek, ne vigyázz rám
Csak egy dolgot kérek:
Legyen lélek, ki megment téged
Tudom jól, tudom jól,
Hogy elég volt a szóból
Tudom jól, tudom jól,
Hogy soha többé nem szól
Nem szól a dal...
Arcomba fújja a szél
A város porát, illatát
Megpróbálom feledni a sok
Magányos éjszakát
Múló képek, szenvedélyek
Vágyak, amikért élsz
Nyugodt minden, de a sötét éjben
A szívem oly nehéz
A magánytól nem félek, ne vigyázz rám
Csak egy dolgot kérek:
Legyen lélek, ki megment téged
Tudom jól...
Az éjszaka figyel rám
Egyedül a fény is menekül
Szorongat a szabadság
Suttoghatok, ordíthatok
A hangom a csendbe vész
Miért hittem, mit reméltem?
Az élet oly nehéz...
A magánytól nem félek, ne vigyázz rám
Csak egy dolgot kérek:
Legyen lélek, ki megment téged
Tudom jól, tudom jól,
Hogy elég volt a szóból
Tudom jól, tudom jól,
Hogy soha többé nem szól
Nem szól a dal...
Arcomba fújja a szél
A város porát, illatát
Megpróbálom feledni a sok
Magányos éjszakát
Múló képek, szenvedélyek
Vágyak, amikért élsz
Nyugodt minden, de a sötét éjben
A szívem oly nehéz
A magánytól nem félek, ne vigyázz rám
Csak egy dolgot kérek:
Legyen lélek, ki megment téged
Tudom jól...