Ami volt egyetlen pillanat.
Engedd el, engedj fel.
A múltnak vége, már ott marad,
és holnap - nem lesz holnap.
Törd szét a véget nem érő éjszakát.
Tépd szét, ami gúzsba köt, ne tűrj tovább.
Vetkőztesd pucérra önmagad.
Tépd szét a húst, törd szét a csontokat.
Hol a láz, hol az önfeledt rombolás?
Hova tűnt az az éltető atomrobbanás?
Csak üres, gyümölcstelen héj maradt,
és mi felhőket kergetünk a szürke ég alatt.
Törd szét, ami elgyengít, ami eret vág.
Tépd szét a virágzó melankóliát.
Vetkőztesd pucérra önmagad.
Tépd szét a húst, törd szét a csontokat.
Csak egy napra, csak erre a napra -
szétverni mindent darabokra.
Csak egy napra, csak erre a napra -
felizzani, és elégni hajnalra.
Engedd el, engedj fel.
A múltnak vége, már ott marad,
és holnap - nem lesz holnap.
Törd szét a véget nem érő éjszakát.
Tépd szét, ami gúzsba köt, ne tűrj tovább.
Vetkőztesd pucérra önmagad.
Tépd szét a húst, törd szét a csontokat.
Hol a láz, hol az önfeledt rombolás?
Hova tűnt az az éltető atomrobbanás?
Csak üres, gyümölcstelen héj maradt,
és mi felhőket kergetünk a szürke ég alatt.
Törd szét, ami elgyengít, ami eret vág.
Tépd szét a virágzó melankóliát.
Vetkőztesd pucérra önmagad.
Tépd szét a húst, törd szét a csontokat.
Csak egy napra, csak erre a napra -
szétverni mindent darabokra.
Csak egy napra, csak erre a napra -
felizzani, és elégni hajnalra.