Verejtékcsepp tör utat testeden,
És nézem, ahogy elkeni tenyerem,
Szemeidben vibráló tűz,
Egyre beljebb és beljebb űz.
Figyelem az arcod,
Ahogy vívod a harcod,
Ahogy közönybe olvad,
Már nem látom, hol vagy...
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy...
Valahogy belefulladtam
A könnyeimbe, amiket hullattam.
Mi van a széttört alakkal,
Aki rosszul bánik a szavakkal?
Az örök ütközet
Most végleg elveszett,
Csak illatod maradt itt,
Birtoklok valamit.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy...
S végül veszni hagyom,
Pedig kellett, kellett nagyon
Mert a legsötétebb órákban
Én csak tűrni próbáltam.
Megfeszülök, élvezem, ahogy
Lüktetve fáj,
Kívánom félszegen,
Elsöpör e kis halál...
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy...
És nézem, ahogy elkeni tenyerem,
Szemeidben vibráló tűz,
Egyre beljebb és beljebb űz.
Figyelem az arcod,
Ahogy vívod a harcod,
Ahogy közönybe olvad,
Már nem látom, hol vagy...
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy...
Valahogy belefulladtam
A könnyeimbe, amiket hullattam.
Mi van a széttört alakkal,
Aki rosszul bánik a szavakkal?
Az örök ütközet
Most végleg elveszett,
Csak illatod maradt itt,
Birtoklok valamit.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy...
S végül veszni hagyom,
Pedig kellett, kellett nagyon
Mert a legsötétebb órákban
Én csak tűrni próbáltam.
Megfeszülök, élvezem, ahogy
Lüktetve fáj,
Kívánom félszegen,
Elsöpör e kis halál...
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy.
Hazug vagy,
Gonosz vagy,
Kétszínű vagy,
Gyönyörű vagy...