A jövő lassan mindent elnyel,
Hol talál rád a holnap reggel?
A tükörbe nézve mindig mást látsz,
eltűnsz lassan a sötétben, árván.
Nem válik vízzé egy nemzedék vére,
nem élhetünk halálra ítélve.
Te aki az árvák sorsát véded,
hol vagy mikor hívunk téged?
Ez a pokol,ami eljött a földre.
Nem lesz többé jó már.
Lakolj!
Ha rálépsz egy kőre az neki is ugyanúgy fáj!
Mennyi ember vár,s nem talál
A félelem láncaitól szabadíts meg már!
Ha az élet fáj,
vigyél magaddal Tűzmadár!
Az ősi istenek visszatértek,
érzem újra, bennünk élnek.
Nem vagy önmagad, nézz magadba,
s tíz körömmel kapard a falba:
ez a pokol, ami eljött a földre.
Jó nem lesz többé már.
Lakolj!
Ha rálépsz egy kőre az neki is ugyanúgy fáj!
Szállj le Tűzmadár!
Várunk rád.
A félelem láncaitól szabadíts meg már!
Ha az élet fáj, vigyél magaddal! Szállj!
Várunk rád
A félelem láncaitól szabadíts meg már!
Ha az élet fáj, megfáradt lelkünk vár!
Csak rád vár!
Hol talál rád a holnap reggel?
A tükörbe nézve mindig mást látsz,
eltűnsz lassan a sötétben, árván.
Nem válik vízzé egy nemzedék vére,
nem élhetünk halálra ítélve.
Te aki az árvák sorsát véded,
hol vagy mikor hívunk téged?
Ez a pokol,ami eljött a földre.
Nem lesz többé jó már.
Lakolj!
Ha rálépsz egy kőre az neki is ugyanúgy fáj!
Mennyi ember vár,s nem talál
A félelem láncaitól szabadíts meg már!
Ha az élet fáj,
vigyél magaddal Tűzmadár!
Az ősi istenek visszatértek,
érzem újra, bennünk élnek.
Nem vagy önmagad, nézz magadba,
s tíz körömmel kapard a falba:
ez a pokol, ami eljött a földre.
Jó nem lesz többé már.
Lakolj!
Ha rálépsz egy kőre az neki is ugyanúgy fáj!
Szállj le Tűzmadár!
Várunk rád.
A félelem láncaitól szabadíts meg már!
Ha az élet fáj, vigyél magaddal! Szállj!
Várunk rád
A félelem láncaitól szabadíts meg már!
Ha az élet fáj, megfáradt lelkünk vár!
Csak rád vár!