Az életből végleg mély sötétség lett, és világot gyújt a halálvágy.
Féktelen évek, porrá tört álmok, miért élnél így tovább?
Nézd új szárnyak, átszelik mádat, nincs itt helyed holnap már.
A tegnapok hívnak, lelkedbe marnak, de a múltad nem vár rád.
Lépj tovább, ha úgy érzed, hogy nincs tovább! Végre
Vége már, s nem fog közre száz határ, szabadság...
... vár hát érezd, végveszélybe került az élet és nem várnak
rád új fények, bárhová, csak menni innen el: egy élő vágy.
Solo1: Barócsi
Solo2: Kovács
Féktelen évek, porrá tört álmok, miért élnél így tovább?
Nézd új szárnyak, átszelik mádat, nincs itt helyed holnap már.
A tegnapok hívnak, lelkedbe marnak, de a múltad nem vár rád.
Lépj tovább, ha úgy érzed, hogy nincs tovább! Végre
Vége már, s nem fog közre száz határ, szabadság...
... vár hát érezd, végveszélybe került az élet és nem várnak
rád új fények, bárhová, csak menni innen el: egy élő vágy.
Solo1: Barócsi
Solo2: Kovács