Csontos ujjak markolják a napot.
Húzza mind lefelé.
Fáradt vére égre, földre csorog.
Sűrű, fekete lé.
Útnak dőlve, lépek, ahogy tudok.
Körülöttem csattog a szél.
Az éjjel éhes. Könnyű préda vagyok,
ugyanúgy, mint mind, ami él.
Ha jönnek már, nincs menekülés.
A sziklafal és a vaskerítés mind kevés.
Hét fekete vámpír
szép véremre jár.
Nem fáj. Nem fáj.
Hét fekete démon
szívem harapja már.
Nem fáj. Nem fáj.
Belehalok, mégse fáj.
Árva lélek - suttogják a papok -,
csússz a térdeiden.
Ők sem értik, máshol van a t**ok,
én is azt keresem.
Félek már, hogy nincs kegyelem.
Csak marakodnak a bűneimen.
Értem sosem.
Hét fekete vámpír
szép véremre jár.
Nem fáj. Nem fáj.
Hét fekete démon
szívem harapja már.
Nem fáj. Nem fáj.
Többé sohasem fáj.
Húzza mind lefelé.
Fáradt vére égre, földre csorog.
Sűrű, fekete lé.
Útnak dőlve, lépek, ahogy tudok.
Körülöttem csattog a szél.
Az éjjel éhes. Könnyű préda vagyok,
ugyanúgy, mint mind, ami él.
Ha jönnek már, nincs menekülés.
A sziklafal és a vaskerítés mind kevés.
Hét fekete vámpír
szép véremre jár.
Nem fáj. Nem fáj.
Hét fekete démon
szívem harapja már.
Nem fáj. Nem fáj.
Belehalok, mégse fáj.
Árva lélek - suttogják a papok -,
csússz a térdeiden.
Ők sem értik, máshol van a t**ok,
én is azt keresem.
Félek már, hogy nincs kegyelem.
Csak marakodnak a bűneimen.
Értem sosem.
Hét fekete vámpír
szép véremre jár.
Nem fáj. Nem fáj.
Hét fekete démon
szívem harapja már.
Nem fáj. Nem fáj.
Többé sohasem fáj.