Egyedül csak én tudom milyen, ha nem vagy itt,
ha nem őrzöd a lángot, mi felhevít és nem találom a helyem.
Bennem kavarog kimondatlanul pár gondolat, ami dacolva mindennel itt maradt,
de most úgy szólna a szám.
Maradj még, csak egy érintés nem elég
Én örök tavaszt vártam, s benned láttam felragyogni újból a szívem lázban.
Maradj még, csak egy érintés nem elég, emléked hozzám láncol, s bennem lángol,
hol rejt a világ most a szíved távol.
Kiderül, meddig bírom még szótlan tétlenül, hogy az álom már mindennap elkerül, s egyre távolabb a szerelem.
De nem hagyhatom, amíg van erőm, még addig folytatom,
s tudom, visszatérsz majd egy szép napon, és így gondolsz rám.
S mikor elsötétül az ég, látod én sem alszom még
Mert valami nyugtalanítja lelkem, mit nem mondhadtam rég
Bárcsak visszahozhatnám , visszafordíthatnám én
Ó az idő múlását, ami úgy rohan el, mint máskor a szél.
ha nem őrzöd a lángot, mi felhevít és nem találom a helyem.
Bennem kavarog kimondatlanul pár gondolat, ami dacolva mindennel itt maradt,
de most úgy szólna a szám.
Maradj még, csak egy érintés nem elég
Én örök tavaszt vártam, s benned láttam felragyogni újból a szívem lázban.
Maradj még, csak egy érintés nem elég, emléked hozzám láncol, s bennem lángol,
hol rejt a világ most a szíved távol.
Kiderül, meddig bírom még szótlan tétlenül, hogy az álom már mindennap elkerül, s egyre távolabb a szerelem.
De nem hagyhatom, amíg van erőm, még addig folytatom,
s tudom, visszatérsz majd egy szép napon, és így gondolsz rám.
S mikor elsötétül az ég, látod én sem alszom még
Mert valami nyugtalanítja lelkem, mit nem mondhadtam rég
Bárcsak visszahozhatnám , visszafordíthatnám én
Ó az idő múlását, ami úgy rohan el, mint máskor a szél.