Szénizotóp, szénizotóp,
süss fel!
Szénizotópmalom karjai járnak
új Nanováros fényeinél,
járnak és járnak és szintetizálnak,
éljen a Haladás, éljen a Fény!
Hidrogénhíd tör a tiszta jövőbe!
Előre, előre!
Héjakra, gyűrűkre, mezonmezőre!
Előre, előre!
Hallgatag szénmedence népe,
előre, mind előre!
De tűnt idő, te merre bolyongsz az anyagban?
Visszatérsz-e még a nyüzsgő szálakon?
Rétegek, halmazok, iramló pályák,
ez vagyok én, és ez itt az otthonom.
Róka hasa telelő, mélyén folyik az idő,
alvó libalegelő, zúgó libalegelő.
Kádam vizén a hajó, bentről szól egy rádió -
éjjel anya hallható, nappal apa hogyha jó az adó.
Róka hasa telelő, felhőn gurul az idő,
halkan rezeg a mező mélyén valami erő.
Este leesik a hó, csend van, kiköt a hajó.
Lámpás téli kikötő mélyén molekula nő idebenn.
Mint ahogy látjuk, apró, molekuláris gépek azok,
amelyek ezt a mozgást végzik.
Hangsúlyozom mégegyszer, a molekulák szintjén
egy sejtben nyolcmilliárd fehérjemolekula fordul elő
és ezek a parányi kis gépek végzik összehangoltan a mozgásokat.
Fordul a gép!
A vágtató ló mozgása esetén az izomrostokban fehérjék,
az aktin- és miozinszálak egymásra csúszása idézi elő a mozgást tulajdonképpen,
és akkor is, amikor felemelem a kezemet, az izmaimban, az izomsejtekben
ezek a fehérjeszálak csúsznak egymásba.
Fordul a gép,
Folyik el az élet.
És ezek a másodlagos kölcsönhatások szobahőmérsékleten, tehát az élet hőmérsékletén
örökösen felhasadnak a hőmozgás energiája folytán, de csak egy-egy kötés hasad fel,
tehát maga a szerkezet fennmarad egységesen, ugyanakkor bizonyos elemei képesek
elég jelentős atomi szintű mozgásokra. Ennek a következménye az az előző ábrán szemléltetett
nyüzsgés, mozgás, amit láttunk. Tehát a fehérjék térszerkezete örökös nyüzsgésben van
szobahőmérsékleten, és ez a fajta flexibilitás teszi lehetővé azt, hogy a fehérjék, mint
molekuláris gépek, atomi mozgások végrehajtására képesek.
süss fel!
Szénizotópmalom karjai járnak
új Nanováros fényeinél,
járnak és járnak és szintetizálnak,
éljen a Haladás, éljen a Fény!
Hidrogénhíd tör a tiszta jövőbe!
Előre, előre!
Héjakra, gyűrűkre, mezonmezőre!
Előre, előre!
Hallgatag szénmedence népe,
előre, mind előre!
De tűnt idő, te merre bolyongsz az anyagban?
Visszatérsz-e még a nyüzsgő szálakon?
Rétegek, halmazok, iramló pályák,
ez vagyok én, és ez itt az otthonom.
Róka hasa telelő, mélyén folyik az idő,
alvó libalegelő, zúgó libalegelő.
Kádam vizén a hajó, bentről szól egy rádió -
éjjel anya hallható, nappal apa hogyha jó az adó.
Róka hasa telelő, felhőn gurul az idő,
halkan rezeg a mező mélyén valami erő.
Este leesik a hó, csend van, kiköt a hajó.
Lámpás téli kikötő mélyén molekula nő idebenn.
Mint ahogy látjuk, apró, molekuláris gépek azok,
amelyek ezt a mozgást végzik.
Hangsúlyozom mégegyszer, a molekulák szintjén
egy sejtben nyolcmilliárd fehérjemolekula fordul elő
és ezek a parányi kis gépek végzik összehangoltan a mozgásokat.
Fordul a gép!
A vágtató ló mozgása esetén az izomrostokban fehérjék,
az aktin- és miozinszálak egymásra csúszása idézi elő a mozgást tulajdonképpen,
és akkor is, amikor felemelem a kezemet, az izmaimban, az izomsejtekben
ezek a fehérjeszálak csúsznak egymásba.
Fordul a gép,
Folyik el az élet.
És ezek a másodlagos kölcsönhatások szobahőmérsékleten, tehát az élet hőmérsékletén
örökösen felhasadnak a hőmozgás energiája folytán, de csak egy-egy kötés hasad fel,
tehát maga a szerkezet fennmarad egységesen, ugyanakkor bizonyos elemei képesek
elég jelentős atomi szintű mozgásokra. Ennek a következménye az az előző ábrán szemléltetett
nyüzsgés, mozgás, amit láttunk. Tehát a fehérjék térszerkezete örökös nyüzsgésben van
szobahőmérsékleten, és ez a fajta flexibilitás teszi lehetővé azt, hogy a fehérjék, mint
molekuláris gépek, atomi mozgások végrehajtására képesek.