mélység, napkelet Lyrics

Hangosan szól,
Áttáncol a másik szobából,
A függöny alá bújik,
"indulni kell" - énekel,
Egy őszinte reggel, egyszerre csak egyszer.
Szinte a Nap felé visz el,
Ha soha többé semmibe nem hiszel.
Van az úgy, hogy így marad és használod magad,
Ahogy az álom használ most egy öntudatlan lelket,
Vagy ahogy épp a lélek vonszolja át egy álomba önmagát...
Ölelj úgy, hogy ébredjek,
Ahogy a mélység öleli a zuhanó testet...

Mélység, Napkelet, megtelik veled minden kiszáradt folyó
Ha lépsz, halakba költöznek az ősi szavak,
Abba mártózik meg most a szív és az ész.
Az idő is nyelvbe zár,
A változás körbe jár,
A hajók a napban fogynak el,
A tegnapok a napban fogynak el,
Az arcok a napban fogynak el,
A nevek a napban fogynak el,
Az évek a napban fogynak el,
Ölelj, ha senki nem figyel.....
Ölelj úgy, hogy ébredjek,
Ahogy a mélység öleli a zuhanó testet...