Egy kócos kis denevér,
Aki épp a csillagomhoz ér,
Kiült a pára az ablakon,
Lepedő alatt a fájdalom
Most nem figyel, nem pihen úgy, ahogy én,
Nem szalad el,
Magába ringatózik át a fény, a sötétség,
A Hetedik barát...
Most az a szép, ami csendben hallgat,
Befelé lát, álmodja a szavakat,
Könnyen felejt el engem,
Ha sikerül, a széken a helyemre ül...
Levelek gyülekeznek a fa alatt,
Minden költözik innen,
Megint üvegen a szám,
Nem is szerettelek igazán,
Azt hiszem, jó minden így,
Az ágyam is nélkülem,
Ha rajtam ringatózik át az ősz, a tél,
A hetedik barát...
Most az a szép, ami csendben hallgat,
Befelé lát, álmodja a szavakat,
Könnyen felejt el engem,
Ha sikerül, a széken a helyemre ül...
Aki épp a csillagomhoz ér,
Kiült a pára az ablakon,
Lepedő alatt a fájdalom
Most nem figyel, nem pihen úgy, ahogy én,
Nem szalad el,
Magába ringatózik át a fény, a sötétség,
A Hetedik barát...
Most az a szép, ami csendben hallgat,
Befelé lát, álmodja a szavakat,
Könnyen felejt el engem,
Ha sikerül, a széken a helyemre ül...
Levelek gyülekeznek a fa alatt,
Minden költözik innen,
Megint üvegen a szám,
Nem is szerettelek igazán,
Azt hiszem, jó minden így,
Az ágyam is nélkülem,
Ha rajtam ringatózik át az ősz, a tél,
A hetedik barát...
Most az a szép, ami csendben hallgat,
Befelé lát, álmodja a szavakat,
Könnyen felejt el engem,
Ha sikerül, a széken a helyemre ül...