Várni sohasem akartam,
Tenni mindig, de magamban,
Tudom, várhatok rád az ég alatt,
Míg az eső elmossa gondomat...
Keresni mindig fejünk felett,
Vagy lábnyomot, h***kba nem lehet,
De sziklákat zúzva a hegyeken túl,
Ott lehet, egy csoda, ami kezünkbe hull.
Refrén
Hiszek magamban, a kimondott szóban,
Az összetört szívbe, mi lehull a porba,
Abban, ki azt megtalálja,
A darabokat majd feltámasztja...
Túl sok a beszéd, túl sok a zaj,
A világ néha még többet akar.
Hagyjuk itt, együtt repülni el,
Hisz egy csodát tartok, a kezeimmel...
Ma megvárom, míg az éj leszáll,
Míg a hold az égről néz le rám,
Kopott tarisznyámban csak félhomály,
És holnap senki nem talál...
Elindulok, de nem az úton,
Amin sok ember jár, s rosszul, tudom...
Várhatsz rám az ég alatt,
És az eső nem mossa gondodat.
Tenni mindig, de magamban,
Tudom, várhatok rád az ég alatt,
Míg az eső elmossa gondomat...
Keresni mindig fejünk felett,
Vagy lábnyomot, h***kba nem lehet,
De sziklákat zúzva a hegyeken túl,
Ott lehet, egy csoda, ami kezünkbe hull.
Refrén
Hiszek magamban, a kimondott szóban,
Az összetört szívbe, mi lehull a porba,
Abban, ki azt megtalálja,
A darabokat majd feltámasztja...
Túl sok a beszéd, túl sok a zaj,
A világ néha még többet akar.
Hagyjuk itt, együtt repülni el,
Hisz egy csodát tartok, a kezeimmel...
Ma megvárom, míg az éj leszáll,
Míg a hold az égről néz le rám,
Kopott tarisznyámban csak félhomály,
És holnap senki nem talál...
Elindulok, de nem az úton,
Amin sok ember jár, s rosszul, tudom...
Várhatsz rám az ég alatt,
És az eső nem mossa gondodat.