Alszik a világ, csendes most minden
Ragyog az ég, könnye nincsen.
Néma forrást merít a szél,
Hallgat a folyó, csendben remél.
Reméli holnap más lesz a táj,
A hullám zúghat, és partot talál,
Új vihar jön, mi táplál, éltet,
Oltja szomját a nyomorult létnek.
A remény az utolsó ezen a földön,
Ne vedd el tőlem magamban őrzöm,
Nem adom át senki másnak,
Ha kell, csak a nagyvilágnak,
A szél, majd ha feltámad...
A vihar eljött, és itt is maradt,
Letört faágak leple alatt,
Elsötétült, más lett a táj,
Folyó újra vigaszt talál.
A vihar szép, soha nem bántom őt,
Néma forrásnak ad, új erőt,
Mindent elmos, mi rossz itt ragadt.
Nincs első, sem utolsó pillanat.
Ragyog az ég, könnye nincsen.
Néma forrást merít a szél,
Hallgat a folyó, csendben remél.
Reméli holnap más lesz a táj,
A hullám zúghat, és partot talál,
Új vihar jön, mi táplál, éltet,
Oltja szomját a nyomorult létnek.
A remény az utolsó ezen a földön,
Ne vedd el tőlem magamban őrzöm,
Nem adom át senki másnak,
Ha kell, csak a nagyvilágnak,
A szél, majd ha feltámad...
A vihar eljött, és itt is maradt,
Letört faágak leple alatt,
Elsötétült, más lett a táj,
Folyó újra vigaszt talál.
A vihar szép, soha nem bántom őt,
Néma forrásnak ad, új erőt,
Mindent elmos, mi rossz itt ragadt.
Nincs első, sem utolsó pillanat.