Némán néztünk, és megtörtént
Fénytől fosztott a világ
Van, hogy bármit kérhetsz, de ráébredsz, nem rajtad áll
Az ég is vibrált, eleven rezgés volt
A hold a napnak elé állt
Idegen érzés szállt ránk: itt minden megdőlhet simán!
Most fentről mindent látsz
Mondd el, hogy mit tennél
Ha minden földi élet tőled kérdezné
Hogy miért csak egyszer él,
és miért csak akkor fáj,
és miért csak akkor érez, mikor szólítják
Képzeld el, egy karnyújtás
És kézben tartod, amit érsz
Meddig várnál?
Otthagynád, vagy letépnéd?
Mondd, mit érnél, ha elhagynád fáradt tested szigetét
Merre járnál?
Ha élsz, hát van még, mit remélj
Most fentről mindent látsz
Mondd el, hogy mit tennél
Ha minden földi élet tőled kérdezné
Hogy miért csak egyszer él,
és miért csak akkor fáj,
és miért csak akkor érez, mikor szólítják
Fénytől fosztott a világ
Van, hogy bármit kérhetsz, de ráébredsz, nem rajtad áll
Az ég is vibrált, eleven rezgés volt
A hold a napnak elé állt
Idegen érzés szállt ránk: itt minden megdőlhet simán!
Most fentről mindent látsz
Mondd el, hogy mit tennél
Ha minden földi élet tőled kérdezné
Hogy miért csak egyszer él,
és miért csak akkor fáj,
és miért csak akkor érez, mikor szólítják
Képzeld el, egy karnyújtás
És kézben tartod, amit érsz
Meddig várnál?
Otthagynád, vagy letépnéd?
Mondd, mit érnél, ha elhagynád fáradt tested szigetét
Merre járnál?
Ha élsz, hát van még, mit remélj
Most fentről mindent látsz
Mondd el, hogy mit tennél
Ha minden földi élet tőled kérdezné
Hogy miért csak egyszer él,
és miért csak akkor fáj,
és miért csak akkor érez, mikor szólítják