[Balázs]:
Persze, ha kérded, élek, félek, nézek,
Aztán halkan hagyom, hogy az űr felfalja a lényeget.
Persze, a pohár kiürül, s a kép megfakul, a lényed elmászik egy bélyegen.
Persze, persze, a fény a tükrön meglazul...
Kár hogy engedem, kár hogy engedem.
Csak nézem... persze, csak nézem.
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
[FankaDeli]:
Persze, jól vagyok, jól, de hol vagyok, hol?
Üres a pohár, és senki nem válaszol!
Ezek rám zárták... tényleg rám zárták,
de inkább a kocsmát, minthogy a zárkát.
Én ordítani már nem vagyok képes,
És nem is akarok, mert hozzátok képest
ki az, ki hangosabban verné a nyálát?
Te készpénznek veszed, mi számomra ábránd.
[Balázs]:
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
Persze...
Persze...
Nézem, hogy a hátán viszi a Nap a megmaradt fényeket.
A szél karjában viszi a nyugalmat.
Csak nézem, persze...
A lovamon, a lovamon egy idegen lovagol.
Persze, a szerető fanyalog.
A kéz feláztatja a lényeget.
Persze...
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
[FankaDeli]:
Persze, persze, persze elhiszem,
Persze, persze, persze biztos is...
Mondod, mondod,
hallgatom, hallgatom,
te csak mondod b*zmeg én meg csak hallgatom.
Nehéz ám veletek, nehéz ám köztetek,
remélem nem ízlik, amit kifőztetek.
A vizitdíj meghalt, de maradt parkoló,
Isten ne adja, hogy egyszer egy markoló
legyen alattam és előttem a házad,
Persze ez csak rapp, Feri a maga módján lázad.
Ne is vegyél komolyan,
én se veszlek téged,
A Jóistennél úgyis mindenki egyet téphet.
Egyetlen sorszámot, egyetlen eséllyel,
de már késő lesz, mire a te fajtád letérdel.
Nincs annyi hajszálad, amennyi családot
Magyar létére magyar kormány alázott.
[Balázs]:
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
Persze, ha kérded, élek, félek, nézek,
Aztán halkan hagyom, hogy az űr felfalja a lényeget.
Persze, a pohár kiürül, s a kép megfakul, a lényed elmászik egy bélyegen.
Persze, persze, a fény a tükrön meglazul...
Kár hogy engedem, kár hogy engedem.
Csak nézem... persze, csak nézem.
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
[FankaDeli]:
Persze, jól vagyok, jól, de hol vagyok, hol?
Üres a pohár, és senki nem válaszol!
Ezek rám zárták... tényleg rám zárták,
de inkább a kocsmát, minthogy a zárkát.
Én ordítani már nem vagyok képes,
És nem is akarok, mert hozzátok képest
ki az, ki hangosabban verné a nyálát?
Te készpénznek veszed, mi számomra ábránd.
[Balázs]:
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
Persze...
Persze...
Nézem, hogy a hátán viszi a Nap a megmaradt fényeket.
A szél karjában viszi a nyugalmat.
Csak nézem, persze...
A lovamon, a lovamon egy idegen lovagol.
Persze, a szerető fanyalog.
A kéz feláztatja a lényeget.
Persze...
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
[FankaDeli]:
Persze, persze, persze elhiszem,
Persze, persze, persze biztos is...
Mondod, mondod,
hallgatom, hallgatom,
te csak mondod b*zmeg én meg csak hallgatom.
Nehéz ám veletek, nehéz ám köztetek,
remélem nem ízlik, amit kifőztetek.
A vizitdíj meghalt, de maradt parkoló,
Isten ne adja, hogy egyszer egy markoló
legyen alattam és előttem a házad,
Persze ez csak rapp, Feri a maga módján lázad.
Ne is vegyél komolyan,
én se veszlek téged,
A Jóistennél úgyis mindenki egyet téphet.
Egyetlen sorszámot, egyetlen eséllyel,
de már késő lesz, mire a te fajtád letérdel.
Nincs annyi hajszálad, amennyi családot
Magyar létére magyar kormány alázott.
[Balázs]:
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!
Persze, mindig mondom,
Magamat tanítom,
Lélegezz, lélegezz!