Stigma Lyrics

Szándék győzelme
A józanész felett.
Kérném, bárcsak
Eltűntethetném azokat
A sebeket, amiket
Az erőszak ejtett, egyetlen
Könnyelmű, elhamarkodott
Mozdulatba rejtett!
Lendül a kéz,
Hideg acél utat tör,
végül lehull a test,
A csend ránk borul.

Kérlek, ébredj!
Ne merülj el, nyújtsd kezed felém!
Az élet karnyújtásra tőled,
Kapaszkodj belém!
Mérték?
Megdőlni látszik az értelem.
Részvét?
Érzékelés csak, vagy érzelem?
Azt mondják, boldogok,
Akik sírnak, de ahol
A stigmák nyílnak,
A h***kszemek
csak visszafelé peregnek.
Az emlékek soha nem engednek.

Hideg acél utat tör,
végül lehull a test,
A csend ránk borul.
Kérlek, ébredj!
Ne merülj el, nyújtsd kezed felém!
Az élet karnyújtásra tőled,
Kapaszkodj belém!
Kérlek, védj meg!
Éhes ragadozók ragadnak el.
Félek, mindent elveszítek.
Kapaszkodj belém!

El ne engedd két kezem!
Foggal-körömmel szorítsd magadhoz
az életed: az életem.