Lejtőn Lyrics

Fölé hajol és újra lesújt,
Nem bántja, ha látja
Lassú halálát, neki csak játék,
Ha élve temetheti anyját.
Miféle durva szimbiózis,
Ha az élősködő nem hagyja
Élni gazdáját, de a mázsás
Köveit mégis nyakába akasztja?

Hol, mondd hol veszítettük el
Az öntudatunk?
Miért, mondd miért rágtuk el
A köldökzsinórt?

Bármennyire hű magához,
Bármennyire célratörő,
Bármennyire vakmerő,
A lejtőn már nincs erő.
Félő, hogy e hajsza nem tart soká,
Pihenni tér néhány ezer év.
Az anya csak sír, nem bírja tovább,
Visszaszorítja lélegzetét.

De a sakkfiguránk ezután is
A fekete mezőről a sötétre lép,
Mérföldes lyukakat égetve
Civilizációnk ütőerén.
Véres kezű helytartóm,
Fejezd be végre a művedet!
Fényes jövőddel elalszom én is,
Hiába képzeled, hogy ez a sarkított kép
- anya és gyermek - könnyen elválasztható,
és ha veszted érzed, eleresztett véred
újból feltámasztható.

Bármennyire hű magához,
Bármennyire célratörő,
Bármennyire vakmerő,
A lejtőn már nincs erő.
Bármennyit ér, bármit remél...