Rendben Man:
Lerágott csont, hogy ez itt még szovjeturalom, kapj már észbe haver, túl vannak az Urálon.Csak múlik az idő, folytonos, mi mindig így volt, Felszökik, majd leköszön egy újabb színfolt.Ááh ez a világ rendje, neked is kínos.
zsíros lóvék nem húzzák a gatyád, ez biztos...(gáz)Az idő majd mindent lerombol, más megindul, amíg te integetsz kint a peronról.Csak akkor lépsz, hogyha biztos, Egy helyben toporog a magyar, a jövőnk t**kos...Na és mond, hol a nép szava? Bürokráciától büdös ez a nép szaga...kék vér ma...Csak lop, csal, hazudik a magadfajta.A fiatal tudást szerez, tanul és tapasztal, lediplomázik, aztán meg kocc ki egyből tavasszal. És mondd,kérlek, hol marad az értelem? Kajli hírekkel bombáznak az éteren. Mindenki lekopik, akinek a kép tiszta, süllyedő hajóra miért menekülne vissza?
Refrén - karc
Wolfie:
Elindult a vándor búcsút intve Pannóniától, harmóniát keresve, vája a legjobbat magától, Gyenge jellem, vagy bátor, az idő rácáfol, trikolor lelke mélyén, a szülői háztól messzi távol.Legyen bárhol,el nem feledi az otthon melegét, a barátokkal szőtt álmok együtt átélt emlékét.Tokaj szőlővesszein a sok Nobel sosem kop el, büszkeséggel töltsön fel, ha a honvágy kap el, mert hunnak lenni unikum akárhonnan nézem, akkor is ha kishazámban pesszimizmus a pénznem. A honnak rendületlen híve, ha helyén van a szíve, a bölcső ami ringat, hol identitás meg nem inghat.Bármely nyelvterületen marad magyar az ülepem, ez a nemzet mely engem kismgyermekből férfivá edzett. Nem számít, hogy a helyzet pillanatnyilag nem rózsás, maradok csak hálás, ami megnehezíti az elválást. Még ha kiszáradt torkom más föld nedűjét issza, sosem leszek hontalan, mert haza jövök vissza.Utazhatok össze-vissza, mert haza jövök vissza, ha hiányzik a vérem, ide haza jövök vissza.
Refrén
Rendben Man:
Nincs nálad lé, lábadon tré, lyukas zokni, tudom hogy bánt, az ember egy törékeny holmi.Ezért elhagyod otthonod, nem nézel vissza, elfelejted a gulyás meg a pörkölt milyen ízt ad.Azt, hogy menj, az már neked régóta terved itt, ha nem vagy elég gyors, vagy hangos, már észre sem vesznek.El innen oda, ahol majd megbecsülnek neki vágsz. Viszlát hazám, rám már más vigyáz. Hol a hamis igazságokból egy rakás tévhit termedt, de te nyitott szemmel járva látod meg az értelmet. A lábd elé mindig le, nem az égbe fel a mottó, csak pont itt, és pont most soha nem jó. M.o. minek része vagy, veled együtt teljes, akkor is ha haragos, közömbös vagy kedves vagy. Mindegy minek vallod magad, vidék, vagy pestinek, a teret a fekete sem a fehér nem festi meg. A felszínes kapcsolatból építesz kint százat, körbefonjon azért, hogy elfelejtsd a honvágyad.
Elkelsz, mint ész, ahogy ezt elődeid tették, itthon meg vesszen, aminek vesznie kell, Na tessék! Ti kértétek Magyarok, hát magatok maradtok, kiárulván mindent, azt hivén hogy szabadok, csak szapulok, mert kinn ezt megtehetem, mialatt atomjaira bomlik szét itthon a nemzetem. Határon túl, rengeteg aki a fajtánkból éhez, de mi határon belül szólunk a nép egészéhez. Ez szégyen, de szétszéledünk, elfúj a szél, elszállt a szemét is innen. csakúgy mint a szép. Élhetsz a világon bárhol, ezt dobta a gép, mondhatod: ez a probléma már nem a tiéd, de akárhol is létezel is, ez legyen a zárszó: Szíved mélyén mindig 3 szín marad a zászló.
Lerágott csont, hogy ez itt még szovjeturalom, kapj már észbe haver, túl vannak az Urálon.Csak múlik az idő, folytonos, mi mindig így volt, Felszökik, majd leköszön egy újabb színfolt.Ááh ez a világ rendje, neked is kínos.
zsíros lóvék nem húzzák a gatyád, ez biztos...(gáz)Az idő majd mindent lerombol, más megindul, amíg te integetsz kint a peronról.Csak akkor lépsz, hogyha biztos, Egy helyben toporog a magyar, a jövőnk t**kos...Na és mond, hol a nép szava? Bürokráciától büdös ez a nép szaga...kék vér ma...Csak lop, csal, hazudik a magadfajta.A fiatal tudást szerez, tanul és tapasztal, lediplomázik, aztán meg kocc ki egyből tavasszal. És mondd,kérlek, hol marad az értelem? Kajli hírekkel bombáznak az éteren. Mindenki lekopik, akinek a kép tiszta, süllyedő hajóra miért menekülne vissza?
Refrén - karc
Wolfie:
Elindult a vándor búcsút intve Pannóniától, harmóniát keresve, vája a legjobbat magától, Gyenge jellem, vagy bátor, az idő rácáfol, trikolor lelke mélyén, a szülői háztól messzi távol.Legyen bárhol,el nem feledi az otthon melegét, a barátokkal szőtt álmok együtt átélt emlékét.Tokaj szőlővesszein a sok Nobel sosem kop el, büszkeséggel töltsön fel, ha a honvágy kap el, mert hunnak lenni unikum akárhonnan nézem, akkor is ha kishazámban pesszimizmus a pénznem. A honnak rendületlen híve, ha helyén van a szíve, a bölcső ami ringat, hol identitás meg nem inghat.Bármely nyelvterületen marad magyar az ülepem, ez a nemzet mely engem kismgyermekből férfivá edzett. Nem számít, hogy a helyzet pillanatnyilag nem rózsás, maradok csak hálás, ami megnehezíti az elválást. Még ha kiszáradt torkom más föld nedűjét issza, sosem leszek hontalan, mert haza jövök vissza.Utazhatok össze-vissza, mert haza jövök vissza, ha hiányzik a vérem, ide haza jövök vissza.
Refrén
Rendben Man:
Nincs nálad lé, lábadon tré, lyukas zokni, tudom hogy bánt, az ember egy törékeny holmi.Ezért elhagyod otthonod, nem nézel vissza, elfelejted a gulyás meg a pörkölt milyen ízt ad.Azt, hogy menj, az már neked régóta terved itt, ha nem vagy elég gyors, vagy hangos, már észre sem vesznek.El innen oda, ahol majd megbecsülnek neki vágsz. Viszlát hazám, rám már más vigyáz. Hol a hamis igazságokból egy rakás tévhit termedt, de te nyitott szemmel járva látod meg az értelmet. A lábd elé mindig le, nem az égbe fel a mottó, csak pont itt, és pont most soha nem jó. M.o. minek része vagy, veled együtt teljes, akkor is ha haragos, közömbös vagy kedves vagy. Mindegy minek vallod magad, vidék, vagy pestinek, a teret a fekete sem a fehér nem festi meg. A felszínes kapcsolatból építesz kint százat, körbefonjon azért, hogy elfelejtsd a honvágyad.
Elkelsz, mint ész, ahogy ezt elődeid tették, itthon meg vesszen, aminek vesznie kell, Na tessék! Ti kértétek Magyarok, hát magatok maradtok, kiárulván mindent, azt hivén hogy szabadok, csak szapulok, mert kinn ezt megtehetem, mialatt atomjaira bomlik szét itthon a nemzetem. Határon túl, rengeteg aki a fajtánkból éhez, de mi határon belül szólunk a nép egészéhez. Ez szégyen, de szétszéledünk, elfúj a szél, elszállt a szemét is innen. csakúgy mint a szép. Élhetsz a világon bárhol, ezt dobta a gép, mondhatod: ez a probléma már nem a tiéd, de akárhol is létezel is, ez legyen a zárszó: Szíved mélyén mindig 3 szín marad a zászló.