A tundra-tél nem tetéz, ez itt Mediterránia,
egy mecseki terápián nem kell hezitálnia.
Sasolgasson csak körbe, a placc szlengben teli tár.
Szórakozhat kedvére ott várja a helyi bár,
Sufniból, Szobán át a Nappali, aztán Blöff,
ez az imázslándzsa magával ragad, szívébe döf.
Újmecsekalja kvaliti, száz százalék vegytiszta,
bárki, aki idefárad, magába ezt issza.
Anno Sopianae! Az Úr évében egy-három-hat-hét,
a sötét középkornak az egyetem vette át a helyét.
Pannónia kebelén Pécs, pompás dekoltázs,
a kultúrák mezsgyéjén antik, egyben kortárs lakótárs.
Európa, Mecsek széke, ecset szépe,
Helló Turist! Élvezd a dunántúli ízt!
Villány pincéiben sok jó bor áll,
szőlő és tudás kollaborál.
Vágod, hogy alap, hogy normál!?
Refrén:
Sopianae, a büszke tigris, édes íz,
letűnt korok után is az egységben hisz.
Macskaköveken lábnyomaink taposta pecsét,
történjen bármi, örök hitünk a letét.
(Pécs!)
Fényes nap, itt színes a táj,
mediterrán hangulatod az egekbe száll.
Déli part, hol a bor nem apad van egy rakás,
csak lélegezd be, ez a szándékolt hatás!
Túl az illúzión, itt a ZION Pécs mérföldkő,
Néhány mérföld kell, hogy tudd, lehet valamit nem érdekből.
Ha csajod van, hozd el! masszívan szépül a nap hostel
VeloSophie, Laboréknak, Csemegének nagy Fel!
Nem hezitál, kulturálisan is kapitál,
de a mi fajtánk az ilyenből bizony nem profitál...
Felszínes kapcsolatból építhetsz százat,
de úgyis visszahív az otthon, ahonnan az erő árad.
Azt osztjuk, mit hoztunk,
megmarad a POSZT-unk.
Eme helyen veszünk el,
Mert tartozunk ennyivel.
(Pécs!)
Ez a Tiéd, szemed látja,
Nem vakít a való otthon a világban!
(Pécs!)
Miénk vagy Te, édes-keserű,
az is maradsz, nem vagyok egyedül!
Vallásokban eltér, de itt Pogány a reptér!
Nyári idillhez is korhű a pécsi tenger, Orfű.
egy barbakáni séta frissít, ha a szem kisírt,
kisvárosi himnusz, írná Janus Pannonius.
Pazar kilátás, egyedülálló vendéglátás,
egy lokálpatrióta mit is mondhatna mást.
Mindennek tetejében van tornyunk, de nem egy Eiffel,
ha nem vágod még, hát a karosszékedből most kelj fel!
(scratch )
Ez a Tiéd, szemed látja,
nem vakít a való otthon a világban!
Miénk vagy Te, édes-keserű,
az is maradsz, nem vagyok egyedül!
Refrén (2x)
egy mecseki terápián nem kell hezitálnia.
Sasolgasson csak körbe, a placc szlengben teli tár.
Szórakozhat kedvére ott várja a helyi bár,
Sufniból, Szobán át a Nappali, aztán Blöff,
ez az imázslándzsa magával ragad, szívébe döf.
Újmecsekalja kvaliti, száz százalék vegytiszta,
bárki, aki idefárad, magába ezt issza.
Anno Sopianae! Az Úr évében egy-három-hat-hét,
a sötét középkornak az egyetem vette át a helyét.
Pannónia kebelén Pécs, pompás dekoltázs,
a kultúrák mezsgyéjén antik, egyben kortárs lakótárs.
Európa, Mecsek széke, ecset szépe,
Helló Turist! Élvezd a dunántúli ízt!
Villány pincéiben sok jó bor áll,
szőlő és tudás kollaborál.
Vágod, hogy alap, hogy normál!?
Refrén:
Sopianae, a büszke tigris, édes íz,
letűnt korok után is az egységben hisz.
Macskaköveken lábnyomaink taposta pecsét,
történjen bármi, örök hitünk a letét.
(Pécs!)
Fényes nap, itt színes a táj,
mediterrán hangulatod az egekbe száll.
Déli part, hol a bor nem apad van egy rakás,
csak lélegezd be, ez a szándékolt hatás!
Túl az illúzión, itt a ZION Pécs mérföldkő,
Néhány mérföld kell, hogy tudd, lehet valamit nem érdekből.
Ha csajod van, hozd el! masszívan szépül a nap hostel
VeloSophie, Laboréknak, Csemegének nagy Fel!
Nem hezitál, kulturálisan is kapitál,
de a mi fajtánk az ilyenből bizony nem profitál...
Felszínes kapcsolatból építhetsz százat,
de úgyis visszahív az otthon, ahonnan az erő árad.
Azt osztjuk, mit hoztunk,
megmarad a POSZT-unk.
Eme helyen veszünk el,
Mert tartozunk ennyivel.
(Pécs!)
Ez a Tiéd, szemed látja,
Nem vakít a való otthon a világban!
(Pécs!)
Miénk vagy Te, édes-keserű,
az is maradsz, nem vagyok egyedül!
Vallásokban eltér, de itt Pogány a reptér!
Nyári idillhez is korhű a pécsi tenger, Orfű.
egy barbakáni séta frissít, ha a szem kisírt,
kisvárosi himnusz, írná Janus Pannonius.
Pazar kilátás, egyedülálló vendéglátás,
egy lokálpatrióta mit is mondhatna mást.
Mindennek tetejében van tornyunk, de nem egy Eiffel,
ha nem vágod még, hát a karosszékedből most kelj fel!
(scratch )
Ez a Tiéd, szemed látja,
nem vakít a való otthon a világban!
Miénk vagy Te, édes-keserű,
az is maradsz, nem vagyok egyedül!
Refrén (2x)