Látod, hogy elfáradtam
ne kezd el előről
amit adhatsz megadtad már
jobb ha fel öltözöl
semmit nem hagysz itt nálam
és semmit nem viszel el
ahhoz már túl kemény
és túl hideg a szívem
Ó, nem, nem , nem, ne kérdezd
sose csapd be önmagad
az öledben boldog voltam
de ez csak egy pillanat
ennél már töbre vágyom
önmagam megtalálom
azt, akit szétosztogattam
amior még hittem, hogy így a jó
Repültem, zuhantam
ezzel se törődöm
magamban állok
két lábbal a földön
én már csak azt várom
aki emberként szeret
nincs több álom
és nincs több kifosztott képzelet
Menj el, de ne búcsúzz el
a búcsúzást gyűlölöm
velem leszel addig amíg
én lakom a földömön
mást úgysem hagysz itt nálam
és mást te sem viszel el
csak egy mód érintés
szikrázó testeden
Ó, nem nem, nem, ne kérdezd
tudom, hogy mit remélsz
az előbb a vágy volt erős
de most a józan ész
egy percig boldog voltam
szorító karjaidban
de már rég megtanultam
egy ölelés a holnaphoz kevés
Repültem, zuhantam
ezzel sem törődöm
magamban állok
két lábbal a földön
én már csak azt várom
aki emberként szeret
nincs több álom
és nincs több kifosztott képzelet
ne kezd el előről
amit adhatsz megadtad már
jobb ha fel öltözöl
semmit nem hagysz itt nálam
és semmit nem viszel el
ahhoz már túl kemény
és túl hideg a szívem
Ó, nem, nem , nem, ne kérdezd
sose csapd be önmagad
az öledben boldog voltam
de ez csak egy pillanat
ennél már töbre vágyom
önmagam megtalálom
azt, akit szétosztogattam
amior még hittem, hogy így a jó
Repültem, zuhantam
ezzel se törődöm
magamban állok
két lábbal a földön
én már csak azt várom
aki emberként szeret
nincs több álom
és nincs több kifosztott képzelet
Menj el, de ne búcsúzz el
a búcsúzást gyűlölöm
velem leszel addig amíg
én lakom a földömön
mást úgysem hagysz itt nálam
és mást te sem viszel el
csak egy mód érintés
szikrázó testeden
Ó, nem nem, nem, ne kérdezd
tudom, hogy mit remélsz
az előbb a vágy volt erős
de most a józan ész
egy percig boldog voltam
szorító karjaidban
de már rég megtanultam
egy ölelés a holnaphoz kevés
Repültem, zuhantam
ezzel sem törődöm
magamban állok
két lábbal a földön
én már csak azt várom
aki emberként szeret
nincs több álom
és nincs több kifosztott képzelet