Édes szép szerelmem, el kell válnom tűled,
A ki a bélemnek úgy gondgyát viselted,
Pulkáid, lúdaid mind nékem nevelted,
S ha éhezék, nyakok által-nyeszetelted.
Kell forogni nékem Világ forgásába,
El kűldnek Olmützbe Cadet oskolába,
Hol az ifiúnak el-f**y keze lába,
S nem rakhat eggy zsombor tikmonyt a gyomrába.
Sokat gondolok rád, látlak sodró-fával,
Gyenge kis kezedben kolbásszal, hurkával,
S mint eggy szekér-oldal olly nagy szalonnával,
Öreganyád korhatt főző kanalával.
Meg-követem illőn a frantzos kurvákot,
Már még-is nékem ne tartanák a zsákot,
Inkább mottyognának templomban imákot,
Reszelnének tököt, őrölnének mákot.
Meg-gyüvök még hozzád, drágalátos holmi,
Ha te idegenben nem hagysz éhhel holni,
Liktáriomot is szokj nékem pakolni,
Tudgyunk szerelmessen eggymásra gondolni.
A ki a bélemnek úgy gondgyát viselted,
Pulkáid, lúdaid mind nékem nevelted,
S ha éhezék, nyakok által-nyeszetelted.
Kell forogni nékem Világ forgásába,
El kűldnek Olmützbe Cadet oskolába,
Hol az ifiúnak el-f**y keze lába,
S nem rakhat eggy zsombor tikmonyt a gyomrába.
Sokat gondolok rád, látlak sodró-fával,
Gyenge kis kezedben kolbásszal, hurkával,
S mint eggy szekér-oldal olly nagy szalonnával,
Öreganyád korhatt főző kanalával.
Meg-követem illőn a frantzos kurvákot,
Már még-is nékem ne tartanák a zsákot,
Inkább mottyognának templomban imákot,
Reszelnének tököt, őrölnének mákot.
Meg-gyüvök még hozzád, drágalátos holmi,
Ha te idegenben nem hagysz éhhel holni,
Liktáriomot is szokj nékem pakolni,
Tudgyunk szerelmessen eggymásra gondolni.