Kis kertemet tiprod, féktelen lovatskám,
Tiéd vagyok, érts-meg, légy ovatos hozzám.
Nem örömest mondám,
De gonoszok
Szája morog
Reám vádaskodván.
Ha feléd gondolok, harmatos a testem,
Mint nyáron folyóban, gázolsz a véremben,
El-bágyasztol engem.
Mérd eszedre,
Ha kedvedre
Nem mindent tehettem.
Úgy el-alélattál, most sebzetten élek,
Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek;
De még is remélek.
Magam vagyok,
Meg is f**yok;
Véled el is égek.
Tiéd vagyok, érts-meg, légy ovatos hozzám.
Nem örömest mondám,
De gonoszok
Szája morog
Reám vádaskodván.
Ha feléd gondolok, harmatos a testem,
Mint nyáron folyóban, gázolsz a véremben,
El-bágyasztol engem.
Mérd eszedre,
Ha kedvedre
Nem mindent tehettem.
Úgy el-alélattál, most sebzetten élek,
Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek;
De még is remélek.
Magam vagyok,
Meg is f**yok;
Véled el is égek.