Túl könnyen útra kelünk,
Ez az igazi út.
Lányok nyomán menetelünk,
Városokon túl.
Emlékek között járunk,
Csöndes halottak,
Nyugtalan lelkük megérint,
S ha jön az álom száz év egy pillanat.
Túl hamar útra kelünk,
Te sem vagy kész,
És senki nem jön velünk,
Látod és félsz.
Énekelsz, hiszed, hogy ezrek
Hallgatják szavad.
A tél hosszú, hibás a gyógyszer,
Nem lesz több tavasz.
Túl könnyen útra kelünk,
Gyáva partizán,
Fegyverrel menetelünk.
A jövő talán?
Minden nap újra kezdjük,
Visszahoz az út.
Tudjuk, de nem meséljük,
Hogy nincs új nap a vágyainkon túl.
Túl hamar útra kelünk,
Gyáva partizán,
Fegyverrel menekülünk,
Ahol senki se jár.
De ott is éppen olyan, mint nálunk,
Mocsár a nap,
Óriási hangyákkal hálunk,
S ha jön az álom száz év egy pillanat,
Ha jön az álom, száz év elmarad.
Ez az igazi út.
Lányok nyomán menetelünk,
Városokon túl.
Emlékek között járunk,
Csöndes halottak,
Nyugtalan lelkük megérint,
S ha jön az álom száz év egy pillanat.
Túl hamar útra kelünk,
Te sem vagy kész,
És senki nem jön velünk,
Látod és félsz.
Énekelsz, hiszed, hogy ezrek
Hallgatják szavad.
A tél hosszú, hibás a gyógyszer,
Nem lesz több tavasz.
Túl könnyen útra kelünk,
Gyáva partizán,
Fegyverrel menetelünk.
A jövő talán?
Minden nap újra kezdjük,
Visszahoz az út.
Tudjuk, de nem meséljük,
Hogy nincs új nap a vágyainkon túl.
Túl hamar útra kelünk,
Gyáva partizán,
Fegyverrel menekülünk,
Ahol senki se jár.
De ott is éppen olyan, mint nálunk,
Mocsár a nap,
Óriási hangyákkal hálunk,
S ha jön az álom száz év egy pillanat,
Ha jön az álom, száz év elmarad.