Metamorfózis II. Lyrics

Végtelen pusztaság
Könnyű por szitál
Bíborszínű ég alatt
A nagy tömeg csak áll
Íme, itt az ember, ránéz minden szem
Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen
Szótlanul megtöri
Mégsem jut kenyér
Nyomtalanul tűnik el
Amihez csak ér

A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét
Nála volt a kezdet, az embernél a vég