Képzeld el,
Hogy vár egy hely,
De vándor vagy,
És menned kell.
Képzeld el,
Hogy várt egy szó
S egy érintés -
- de múlandó...
Ha valaki várja a vándor is vált,
S végül hazatalál...
Bármerre jársz,
Egy néma csillagon, vagy messzi hajnalon,
Mondd, nem fáj?
Csak szólj, ha szép az a rettegés,
Hogy senki nem vár
Soha már!
Vándor vagy,
De még nem késő;
Ez a harc nem volt
Még a legvégső...
Ha valaki várja a vándor is vált?
S végül hazatalál?!
Bármerre jársz,
Egy néma csillagon, vagy messzi hajnalon,
Mondd, nem fáj?
Csak szólj, ha szép az a rettegés,
Hogy senki nem vár
Soha már...
Fenn a Vénuszon, a messzi tájakon,
Mondd, nem fáj?
Csak szólj, ha szép most a rettegés,
És többé nem vár,
Soha már, soha már, SOHA MÁR!!!
A messzi tájakon, a néma csillagon senki nem vár, soha már!
Fenn a Vénuszon, a bíbor holdakon senki nem vár, soha már...
Hogy vár egy hely,
De vándor vagy,
És menned kell.
Képzeld el,
Hogy várt egy szó
S egy érintés -
- de múlandó...
Ha valaki várja a vándor is vált,
S végül hazatalál...
Bármerre jársz,
Egy néma csillagon, vagy messzi hajnalon,
Mondd, nem fáj?
Csak szólj, ha szép az a rettegés,
Hogy senki nem vár
Soha már!
Vándor vagy,
De még nem késő;
Ez a harc nem volt
Még a legvégső...
Ha valaki várja a vándor is vált?
S végül hazatalál?!
Bármerre jársz,
Egy néma csillagon, vagy messzi hajnalon,
Mondd, nem fáj?
Csak szólj, ha szép az a rettegés,
Hogy senki nem vár
Soha már...
Fenn a Vénuszon, a messzi tájakon,
Mondd, nem fáj?
Csak szólj, ha szép most a rettegés,
És többé nem vár,
Soha már, soha már, SOHA MÁR!!!
A messzi tájakon, a néma csillagon senki nem vár, soha már!
Fenn a Vénuszon, a bíbor holdakon senki nem vár, soha már...