Ahogy a szél kísérte álmaimból
Esőt bont a hajnal,
Mint ha itt lennél a némaságból,
Kristálytiszta hanggal,
Így jössz felém,
Véget nem érő szép remény
Érintetlen lelkemre várva
Így jössz felém,
Végtelen vágyak tengerén
Váratlanul, így még ártatlanul.
Deja vu, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok
Csak a láthatatlan szárnyasokkal,
Táncoló szavakkal,
Annyi szép reményeket idéző
Furcsa gondolattal,
Most így tűnik el, de miféle fény takarja el?
Érintetlen, lelkembe zárva,most miért nem felel?
Mondd, kinek az angyala vitte el?
Váratlanul egy hang így szólt válaszul.
Deja vu, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok
Deja vu, nézd, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok
Deja vu, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok
Deja vu, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok
Deja vu
Esőt bont a hajnal,
Mint ha itt lennél a némaságból,
Kristálytiszta hanggal,
Így jössz felém,
Véget nem érő szép remény
Érintetlen lelkemre várva
Így jössz felém,
Végtelen vágyak tengerén
Váratlanul, így még ártatlanul.
Deja vu, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok
Csak a láthatatlan szárnyasokkal,
Táncoló szavakkal,
Annyi szép reményeket idéző
Furcsa gondolattal,
Most így tűnik el, de miféle fény takarja el?
Érintetlen, lelkembe zárva,most miért nem felel?
Mondd, kinek az angyala vitte el?
Váratlanul egy hang így szólt válaszul.
Deja vu, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok
Deja vu, nézd, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok
Deja vu, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok
Deja vu, bíbor színű
Rejtett világból feléd fordulok
Szemed tüzében talán felolvadok
Deja vu