Mikor tíz méter magasról csüngtem le a fán.
Csak azt akartam apám legyél büszke rám.
S ha folyónk felszínéről elrabolt egy hullám,
Akkor is csak azt akartam legyél büszke rám.
De mielőtt a szárát elhagyta a virág,
Úgy szerettem volna én is büszke lenni rád.
Csak nyisd fel,
Még egyszer szemed.
Egy elkésett csókot még tartogattam neked.
Csak nyisd fel,
Még egyszer szemed.
Egy elkésett csókot még tartogattam neked.
Mikor otthonról kitörtem, gyorsan akár egy vulkán,
Csak azt akartam apám legyél büszke rám.
S ha hetekre elbujdostam, egy lány után talán,
Akkor is csak azt akartam legyél büszke rám.
De mielőtt a szárát elhagyta a virág,
Úgy szerettem volna én is büszke lenni rád.
Csak nyisd fel,
Még egyszer szemed.
Egy elkésett csókot még tartogattam neked.
Csak nyisd fel,
Még egyszer szemed.
Egy elkésett csókot még tartogattam neked.
Csak azt akartam apám legyél büszke rám.
S ha folyónk felszínéről elrabolt egy hullám,
Akkor is csak azt akartam legyél büszke rám.
De mielőtt a szárát elhagyta a virág,
Úgy szerettem volna én is büszke lenni rád.
Csak nyisd fel,
Még egyszer szemed.
Egy elkésett csókot még tartogattam neked.
Csak nyisd fel,
Még egyszer szemed.
Egy elkésett csókot még tartogattam neked.
Mikor otthonról kitörtem, gyorsan akár egy vulkán,
Csak azt akartam apám legyél büszke rám.
S ha hetekre elbujdostam, egy lány után talán,
Akkor is csak azt akartam legyél büszke rám.
De mielőtt a szárát elhagyta a virág,
Úgy szerettem volna én is büszke lenni rád.
Csak nyisd fel,
Még egyszer szemed.
Egy elkésett csókot még tartogattam neked.
Csak nyisd fel,
Még egyszer szemed.
Egy elkésett csókot még tartogattam neked.