Alig múlt el úgy egy nap,
hogy ne éreztem volna
fárad a lelkem! O-ó!
Amit kértél megkaptad
és hagytál is mint mindig
szálkát szívemben.
Nekem támadt minden perc
és ahogy őszintén megölelsz csak emlék.
Csak emlék már.
f**yos reggel ébredtem,
a börtönödbe zársz úgy, mintha rab lennék.
Mért lettél más?
Hisz te is érzed, köztünk régen
ez egész másról szólt.
Már nem olyan édes a csók,
ha bánt minden szó.
De vége van már annak, hogy
csak csendben bújjak el.
Jöhet egy mély lélegzet.
Elindultam, most kell mondjam!
Ne szólj, ne szólj, ne szólj,
ne szólj! Hallgass!
Ne szólj többet rám (Ne szólj többet rám!)
Elég, elég, elég ,elég
volt ez! Unom, túl sok már!
Szeretsz, velem nevetsz!
Nem így, rajtam! Szemed gúnyos kép!
Úgy falhoz csapnám én!
Lehetetlent nem vártam,
csak,hogy egy kicsit hallgass rám!
Bízz meg bennem, bízz bennem még!
Te mégis hátat fordítasz,
ha megoldást kell nyújts,
ha valami nincs rendben.
Látod ennyit érsz!
Egyszerűbb ez biztos így,
de meddig tűrjem halkan?
Ó, mondd meddig még?
Annyit bántasz, megbénít,
de lábra kell hogy álljak
amíg megtenném! Ó-oh-oh-óó!
Hisz te is érzed, köztünk régen
ez egész másról szólt.
Már nem olyan édes a csók,
ha bánt minden szó.
De vége van már annak, hogy
csak csendben bújjak el.
Jöhet egy mély lélegzet.
Elindultam, most kell mondjam!
Ne szólj, ne szólj, ne szólj,
ne szólj! Hallgass!
Ne szólj többet rám! (Ne szólj többet rám)
Elég, elég, elég ,elég
volt ez! Unom, túl sok már! (Unom, túl sok már)
Szeretsz, velem nevetsz!
Nem így, rajtam! Szemed gúnyos kép!
Úgy falhoz csapnám én! (Falhoz csapnám én!)
Ne szólj, ne szólj, ne szólj,
ne szólj! Hallgass!
Ne szólj többet rám (Ne szólj többet rám!)
Elég, elég, elég ,elég
volt ez! Unom, túl sok már! (Unom, túl sok már)
Szeretsz, velem nevetsz!
Nem így, rajtam! Szemed gúnyos kép!
Úgy falhoz csapnám én!
Itt ez mélyen, valahol!
Ha túlélem nem fáj,mert tagadom!!(Tagadom!)
És büszkén vigyorogsz egyedül.
Ha baj van csak elfutsz, menekülsz!
Ennek vége, a szádat ma befogod!
Az ajtót betöröm, nem kopogok!
A szakadék szélén mire vársz?
Hát vedd magad észre vagy máshol jársz!
Ne szólj, ne szólj, ne szólj,
ne szólj! Hallgass!
Ne szólj többet rám! (Ne szólj többet rám)
Elég, elég, elég ,elég
volt ez! Unom, túl sok már! (Unom, túl sok már)
Szeretsz, velem nevetsz!
Nem így, rajtam! Szemed gúnyos kép!
Úgy falhoz csapnám én! (Falhoz csapnám én!)
Ne szólj, ne szólj, ne szólj,
ne szólj! Hallgass!
Ne szólj többet rám (Ne szólj többet rám!)
Elég, elég, elég ,elég
volt ez! Unom, túl sok már! (Unom, túl sok már)
Szeretsz, velem nevetsz!
Nem így, rajtam! Szemed gúnyos kép!
Úgy falhoz csapnám én!
(Úgy falhoz csapnám én)
(Úgy falhoz csapnám én)
(Úgy falhoz csapnám én)
(Úgy falhoz csapnám én)
hogy ne éreztem volna
fárad a lelkem! O-ó!
Amit kértél megkaptad
és hagytál is mint mindig
szálkát szívemben.
Nekem támadt minden perc
és ahogy őszintén megölelsz csak emlék.
Csak emlék már.
f**yos reggel ébredtem,
a börtönödbe zársz úgy, mintha rab lennék.
Mért lettél más?
Hisz te is érzed, köztünk régen
ez egész másról szólt.
Már nem olyan édes a csók,
ha bánt minden szó.
De vége van már annak, hogy
csak csendben bújjak el.
Jöhet egy mély lélegzet.
Elindultam, most kell mondjam!
Ne szólj, ne szólj, ne szólj,
ne szólj! Hallgass!
Ne szólj többet rám (Ne szólj többet rám!)
Elég, elég, elég ,elég
volt ez! Unom, túl sok már!
Szeretsz, velem nevetsz!
Nem így, rajtam! Szemed gúnyos kép!
Úgy falhoz csapnám én!
Lehetetlent nem vártam,
csak,hogy egy kicsit hallgass rám!
Bízz meg bennem, bízz bennem még!
Te mégis hátat fordítasz,
ha megoldást kell nyújts,
ha valami nincs rendben.
Látod ennyit érsz!
Egyszerűbb ez biztos így,
de meddig tűrjem halkan?
Ó, mondd meddig még?
Annyit bántasz, megbénít,
de lábra kell hogy álljak
amíg megtenném! Ó-oh-oh-óó!
Hisz te is érzed, köztünk régen
ez egész másról szólt.
Már nem olyan édes a csók,
ha bánt minden szó.
De vége van már annak, hogy
csak csendben bújjak el.
Jöhet egy mély lélegzet.
Elindultam, most kell mondjam!
Ne szólj, ne szólj, ne szólj,
ne szólj! Hallgass!
Ne szólj többet rám! (Ne szólj többet rám)
Elég, elég, elég ,elég
volt ez! Unom, túl sok már! (Unom, túl sok már)
Szeretsz, velem nevetsz!
Nem így, rajtam! Szemed gúnyos kép!
Úgy falhoz csapnám én! (Falhoz csapnám én!)
Ne szólj, ne szólj, ne szólj,
ne szólj! Hallgass!
Ne szólj többet rám (Ne szólj többet rám!)
Elég, elég, elég ,elég
volt ez! Unom, túl sok már! (Unom, túl sok már)
Szeretsz, velem nevetsz!
Nem így, rajtam! Szemed gúnyos kép!
Úgy falhoz csapnám én!
Itt ez mélyen, valahol!
Ha túlélem nem fáj,mert tagadom!!(Tagadom!)
És büszkén vigyorogsz egyedül.
Ha baj van csak elfutsz, menekülsz!
Ennek vége, a szádat ma befogod!
Az ajtót betöröm, nem kopogok!
A szakadék szélén mire vársz?
Hát vedd magad észre vagy máshol jársz!
Ne szólj, ne szólj, ne szólj,
ne szólj! Hallgass!
Ne szólj többet rám! (Ne szólj többet rám)
Elég, elég, elég ,elég
volt ez! Unom, túl sok már! (Unom, túl sok már)
Szeretsz, velem nevetsz!
Nem így, rajtam! Szemed gúnyos kép!
Úgy falhoz csapnám én! (Falhoz csapnám én!)
Ne szólj, ne szólj, ne szólj,
ne szólj! Hallgass!
Ne szólj többet rám (Ne szólj többet rám!)
Elég, elég, elég ,elég
volt ez! Unom, túl sok már! (Unom, túl sok már)
Szeretsz, velem nevetsz!
Nem így, rajtam! Szemed gúnyos kép!
Úgy falhoz csapnám én!
(Úgy falhoz csapnám én)
(Úgy falhoz csapnám én)
(Úgy falhoz csapnám én)
(Úgy falhoz csapnám én)