1. Nekem az egész nem kell,
Nekem a fele éppen elég.
Köszönöm ezt a dinnyét,
Nekem ez itten finom ebéd.
Kicsit éhes a gyomrom, de nem nagyon,
A magokat persze meghagyom.
2. Ma mielőtt beléptem,
Nemigen ettem ételeket
Előre nem is tudtam,
Hogy kapok ilyet, és ehetek.
Szeretem a jó dinnyét, tudom, milyen.
Már a múltkor is ettem, igen.
R1. Az egészet megenni én csak azért nem merem,
Mert a végén hascsikarásom lesz nekem, igen.
Én azt hiszem, igen. Az lesz nekem.
3. Finom a görögdinnye,
Igazi kéj, ha szájamba jut.
Valami furcsa okból
Nekem a sárga nem ízlik úgy,
Meg a héja se tetszik, csúnyán ragyás,
De a görög az szép, nem vitás.
R2. Az egészet megenni én csak azért nem merem,
Mert a végén szerintem még megbetegszem, igen.
Én azt hiszem, igen. Rossz lesz nekem, igen.
Én azt hiszem, igen. Rossz lesz nekem.
Nekem a fele éppen elég.
Köszönöm ezt a dinnyét,
Nekem ez itten finom ebéd.
Kicsit éhes a gyomrom, de nem nagyon,
A magokat persze meghagyom.
2. Ma mielőtt beléptem,
Nemigen ettem ételeket
Előre nem is tudtam,
Hogy kapok ilyet, és ehetek.
Szeretem a jó dinnyét, tudom, milyen.
Már a múltkor is ettem, igen.
R1. Az egészet megenni én csak azért nem merem,
Mert a végén hascsikarásom lesz nekem, igen.
Én azt hiszem, igen. Az lesz nekem.
3. Finom a görögdinnye,
Igazi kéj, ha szájamba jut.
Valami furcsa okból
Nekem a sárga nem ízlik úgy,
Meg a héja se tetszik, csúnyán ragyás,
De a görög az szép, nem vitás.
R2. Az egészet megenni én csak azért nem merem,
Mert a végén szerintem még megbetegszem, igen.
Én azt hiszem, igen. Rossz lesz nekem, igen.
Én azt hiszem, igen. Rossz lesz nekem.