Besenyő:
- Tudod-e Margit, jó büdös a görény, de Te se vagy ám ügyetlen,
Ha ide állsz, én hunyott szemmel tudom, hogy Te vagy a közelemben.
Margit:
- Pityu, ha nem tévedek, én vagyok a nejed, hiába is mi kéne,
Hideg a vádlim, én hozom az ebéd, zsír se van a fülembe'.
Öreg:
- Ha egyszer megrúgom a lovat,
Elfáradok,
Utána pihenek egy két napot.
Besenyő:
- Tudod-e Margit, milyen nagy a tehén, láttad-e a tükörbe'?
Margit:
- Pityu, Te inkább azér' elhiszed ezt, mer' megnőttem a szemedbe'.
Öreg:
- Mikor az ellenség a háborúba belép, akna vót a kezébe',
Kinek az ágyú átlövi a fejét, nem megy már a közértbe.
Margit:
- Mondd Pityu, ha ideges a nyulam,
Mi a megfejtés?
Besenyő:
- Nem tudom, hova lett a konyhakés.
Angyalok:
- A legszebb ajándék az élet,
Besenyő (próza):
- Na ugye, Margit, megmondtam!
Margit (próza):
- Ugyan, Pityu!
Angyalok:
- Amit e Földön adnak át.
Öreg (próza): - Barom!
Angyalok:
- Ki él, és nem boldog, az téved.
Margit (próza):
- Tényleg?
Angyalok:
- Ne búsulj hát!
Besenyő:
- Nekem a cipőm ugyanolyan kemény, mint amikor mondom ezt,
Tudod-e Margit, hova ugrok nagyot, hátadon a célkereszt.
Öreg:
- Mikor az ellenség, ha eltöri a kezét, megijed, mert nyugtalan,
Mikor a lónak kilövik a szemét, azt hiszi, hogy este van.
Margit:
- Nézd Pityu, lefogyott a nyakam!
Besenyő:
- Kit érdekel?
Öreg:
- A lovak a szobába' nem férnek el.
Besenyő:
- Na, Margit, én vagyok a hóhér,
Jövök hozzád.
Margit:
- Hány évet, na végre én vártam rád.
- Tudod-e Margit, jó büdös a görény, de Te se vagy ám ügyetlen,
Ha ide állsz, én hunyott szemmel tudom, hogy Te vagy a közelemben.
Margit:
- Pityu, ha nem tévedek, én vagyok a nejed, hiába is mi kéne,
Hideg a vádlim, én hozom az ebéd, zsír se van a fülembe'.
Öreg:
- Ha egyszer megrúgom a lovat,
Elfáradok,
Utána pihenek egy két napot.
Besenyő:
- Tudod-e Margit, milyen nagy a tehén, láttad-e a tükörbe'?
Margit:
- Pityu, Te inkább azér' elhiszed ezt, mer' megnőttem a szemedbe'.
Öreg:
- Mikor az ellenség a háborúba belép, akna vót a kezébe',
Kinek az ágyú átlövi a fejét, nem megy már a közértbe.
Margit:
- Mondd Pityu, ha ideges a nyulam,
Mi a megfejtés?
Besenyő:
- Nem tudom, hova lett a konyhakés.
Angyalok:
- A legszebb ajándék az élet,
Besenyő (próza):
- Na ugye, Margit, megmondtam!
Margit (próza):
- Ugyan, Pityu!
Angyalok:
- Amit e Földön adnak át.
Öreg (próza): - Barom!
Angyalok:
- Ki él, és nem boldog, az téved.
Margit (próza):
- Tényleg?
Angyalok:
- Ne búsulj hát!
Besenyő:
- Nekem a cipőm ugyanolyan kemény, mint amikor mondom ezt,
Tudod-e Margit, hova ugrok nagyot, hátadon a célkereszt.
Öreg:
- Mikor az ellenség, ha eltöri a kezét, megijed, mert nyugtalan,
Mikor a lónak kilövik a szemét, azt hiszi, hogy este van.
Margit:
- Nézd Pityu, lefogyott a nyakam!
Besenyő:
- Kit érdekel?
Öreg:
- A lovak a szobába' nem férnek el.
Besenyő:
- Na, Margit, én vagyok a hóhér,
Jövök hozzád.
Margit:
- Hány évet, na végre én vártam rád.