Hajszálon múlik csak egy pengeélen jár az...
hogy az ember hős vagy áldozat lesz
Ne fogadjon rá senki
Múlnak az évek
Bár idővel szépek
De akkor mikor tapossa, csak gyűlik a sok ránc
Ó, a pesszimizmus bűn, amitől férges a mag
Bármilyen frankó is a föld, a hajtás rothadt marad
Ne mondd, hogy vége, kész, te feladod az álmodat
Törlöd a számodat
Zárod a záradat
Ne mondd, hogy jó neked a langyos meg a tré
Ne mondd, hogy már úgysem megy, már el van tojva ez az egész
...meg hogy nem angyal vagy és ne szeressek... beléd!
Na, azt már nem! Ezt neked!
Nem vak vagyok én se, csupán fűt egy ideál
Azt mondom: nem fél térdre rogyott, hanem fél térden még áll!
Gyújts fényt, ahol sötét van! Légy jó!
Nézd el, hogyha hibáztam! Ahogy én..
Neked, ha végletekben megy, legyen a jobb!
Építs egy új világot, kedves, hidd el, a régi leomlott...
Ne mondd, hogy ennyi, itt már meszelték az álmokat
Egy ágy maradt
...amin altatnak
Ne mondd, hogy már elég
a langyos meg a tré!
Ne mondd, hogy már úgysem megy, már el van tojva ez az egész
...meg hogy nem angyal vagy és ne szeressek... beléd!
Inkább a szívem törjön szét, minthogy megfagyna még! (Ezt neked!)
Inkább a szemem vedd, ha a balga szépet soha nem lát! (Ezt neked!)
Ne mondd, hogy adjam fel... fogom a kezed!
Nem hagylak el, bárki mérget vehet... erre
Ne mondd, hogy a Paradicsom mese, ez meg valóság...
Azt már nem, EZT neked!
Pár percen múlik néha, de túl gyorsan lejár
kérdés, repülni is mersz vagy zuhansz, mint egy zsák?!
És futnak az évek
De csak akkor szépek
Ha nem csak célozni tudsz, töltényed is van hozzá!
A letargia bűn, amitől fátyolos az ég
a kékje nem látszik, a lényeg, pedig éppen attól szép
Ne mondd, hogy ennyi, itt már meszelték az álmokat
Egy ágy maradt
...amin altatnak
Ne mondd, hogy már elég
a langyos meg a tré!
Ne mondd, hogy már úgysem megy, már el van tojva ez az egész
...meg hogy nem angyal vagy és ne szeressek... beléd!
Inkább a szívem törjön szét, minthogy megfagyna még! (Ezt neked!)
Inkább a szemem vedd, ha a balga szépet soha nem lát! (Ezt neked!)
Ne mondd, hogy adjam fel... fogom a kezed!
Nem hagylak el, bárki mérget vehet... erre
Ne mondd, hogy a Paradicsom mese, ez meg valóság...
Azt már nem, EZT neked!
hogy az ember hős vagy áldozat lesz
Ne fogadjon rá senki
Múlnak az évek
Bár idővel szépek
De akkor mikor tapossa, csak gyűlik a sok ránc
Ó, a pesszimizmus bűn, amitől férges a mag
Bármilyen frankó is a föld, a hajtás rothadt marad
Ne mondd, hogy vége, kész, te feladod az álmodat
Törlöd a számodat
Zárod a záradat
Ne mondd, hogy jó neked a langyos meg a tré
Ne mondd, hogy már úgysem megy, már el van tojva ez az egész
...meg hogy nem angyal vagy és ne szeressek... beléd!
Na, azt már nem! Ezt neked!
Nem vak vagyok én se, csupán fűt egy ideál
Azt mondom: nem fél térdre rogyott, hanem fél térden még áll!
Gyújts fényt, ahol sötét van! Légy jó!
Nézd el, hogyha hibáztam! Ahogy én..
Neked, ha végletekben megy, legyen a jobb!
Építs egy új világot, kedves, hidd el, a régi leomlott...
Ne mondd, hogy ennyi, itt már meszelték az álmokat
Egy ágy maradt
...amin altatnak
Ne mondd, hogy már elég
a langyos meg a tré!
Ne mondd, hogy már úgysem megy, már el van tojva ez az egész
...meg hogy nem angyal vagy és ne szeressek... beléd!
Inkább a szívem törjön szét, minthogy megfagyna még! (Ezt neked!)
Inkább a szemem vedd, ha a balga szépet soha nem lát! (Ezt neked!)
Ne mondd, hogy adjam fel... fogom a kezed!
Nem hagylak el, bárki mérget vehet... erre
Ne mondd, hogy a Paradicsom mese, ez meg valóság...
Azt már nem, EZT neked!
Pár percen múlik néha, de túl gyorsan lejár
kérdés, repülni is mersz vagy zuhansz, mint egy zsák?!
És futnak az évek
De csak akkor szépek
Ha nem csak célozni tudsz, töltényed is van hozzá!
A letargia bűn, amitől fátyolos az ég
a kékje nem látszik, a lényeg, pedig éppen attól szép
Ne mondd, hogy ennyi, itt már meszelték az álmokat
Egy ágy maradt
...amin altatnak
Ne mondd, hogy már elég
a langyos meg a tré!
Ne mondd, hogy már úgysem megy, már el van tojva ez az egész
...meg hogy nem angyal vagy és ne szeressek... beléd!
Inkább a szívem törjön szét, minthogy megfagyna még! (Ezt neked!)
Inkább a szemem vedd, ha a balga szépet soha nem lát! (Ezt neked!)
Ne mondd, hogy adjam fel... fogom a kezed!
Nem hagylak el, bárki mérget vehet... erre
Ne mondd, hogy a Paradicsom mese, ez meg valóság...
Azt már nem, EZT neked!